A napokban egy kedves ismerőssel beszélgetve felmerült a “milyen nehéz a mai fiataloknak” téma. Az ismerősöm -kisgyerekes apuka – csak mondta, mondta, hogy “milyen nehéz a mai fiatalokat motiválni, hogy tanuljanak. Hát mit látnak maguk körül? Hogy nem a tanulás által kerülnek előrébb az emberek, hanem csak a kapcsolatok számítanak. Ugyan, miért érdemes szorgalmasnak lenniük az iskolában? Hiszen tele az ország sokdiplomás munkanélküliekkel! Hát milyen kilátása van így a fiataloknak? Hogyan vegyem így rá, hogy tanuljon?…” Nem akarom folytatni, azt hiszem, mindannyian ismeritek ezt a véleményt.

Én türelmesen végighallgattam, majd csendben megjegyeztem, hogy én speciel nem így látom a helyzetet.

Erre az illető meghökkent, és rám meredt: “Nem?! Akkor hogyan?“

Nos, nem tagadom a problémát, igenis nehéz a mai világban boldogulni. De vajon nagyszüleinknek, amikor gyerekek voltak a háború előtt, alatt, után mit mondhattak a szüleik? Ők vajon nem látták embertelenül nehéznek és kilátástalannak a saját helyzetüket?

Vagy a szüleinknek, a kommunizmus alatt, mi lehetett a motiváló tényező, hogy jól tanuljanak? Az nem volt egy kilátástalan helyzet?

Szerintem nincsen ideális helyzet. De egy jó szemüveget, amin keresztül nem csak a problémát, hanem a megoldását is látni,  igenis föl lehet venni.

Tehát megkérdeztem a kedves ismerősömet:

– Te szereted a munkádat?

– Igen.

– És ezt a fiad is látja rajtad?

– Hát, ööö, egy kemény nap után nehéz azt mutatni a gyereknek, hogy boldog vagyok a munkámtól…

– Pedig én azt hiszem, ha a gyerek azt látja otthon, hogy anyu és apu szeretnek dolgozni, szeretik azt, amivel foglalkoznak, nagy az esélye, hogy ő is így fog a munkához állni.

Ha azt látja, hogy a szülei folyamatosan tanulnak (life long learning), legyen az nyelv, egy új sportág vagy épp tűzzománcozás, és ezt élvezik is, akkor ő is szeretni fog tanulni. 

Ha azt látja, hogy a szülei nap, mint nap könyvet vesznek a kezükbe, akkor felszólítás nélkül elkezd majd ő is olvasni, és ha jó könyvek kerülnek a kezébe, meg fog szeretni olvasni.

Ha azt látja, hogy a szülei motiváltak a munka által, hogy fejlődni jó és hasznos, akkor nem kell külön leülni majd vele elbeszélgetni, hogy “Édes fiam tanulnod kell. Magadnak és nem az iskolának…” 

Ezt a hozzáállást pedig nem a környezet határozza meg, csakis egyedül mi magunk!

Erre az ismerősöm hümmögött egy sort, majd azt mondta, hogy ez tetszik neki.

És én végtelenül boldog voltam, mert láttam, hogy valóban elgondolkozott rajta, és remélem, a gyakorlatba is átemeli majd azt, amit elméletben megértett és pozitívnak talált.

Legyetek ti is jó példái a gyerekeiteknek – ezzel nem csak nekik, de magatoknak is jót tesztek!

Ja, persze, és tudom, hogy kifogásokat mindig lehet találni: hogy hónapok/évek óta nem találsz munkát, hogy nem olyan a munkád, amit szeretsz, hogy a munkát és a családot nehéz összeegyeztetni, hogy könnyű nekem, mert én nem egyedül nevelem a gyerekeket, stb. De ismétlem, a hozzáállást nem a külső környezet, hanem csakis TE magad határozod meg! Ha nem hiszel nekem, látogasd meg Mosolyka oldalát, na ő például elég jól szimbolizálja ezt.

írta: Hanula Erika