Úgy érzem ,mintha fényévekkel ezelőtt lett volna, mikor még friss, első gyerekes anyuka voltam. Pedig röpke kilenc év telt el azóta. Mégis, most hogy itt van a kanyarban a negyedik születendő babám is, eszembe jutott, mennyit izgultam, szorongtam az első szülésem előtt. Milyen anya leszek? Hogyan fogom venni az akadályokat? Vajon képes leszek helyt állni? Milyen jó lett volna, ha a mostani énem meg tudta volna simogatni az akkori énem fejét, és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Hogy ugyanúgy, ahogy mindent, az anyaság “szakmáját” is meg fogom tanulni. Jobban mondva fel fogom ébreszteni magamban a tudást, mert most már tapasztalatból mondhatom, hogy a tudás ott van bennünk, “csak” meg kell találni hozzá az utat.

Aztán arra gondoltam, sok más első gyerekes anya lehet most is így, aki aggódik, bizonytalankodik. Úgyhogy most virtuálisan nekik simogatom meg a fejüket, lelküket és mondom el, a millió könyv, előadás, cikk olvasása és persze a majd’ tíz év és három gyerek tapasztalata után, hogy miért ne aggódjanak.

Amire a babának a legnagyobb szüksége van, az az anyuka kiegyensúlyozott lelkiállapota, a megbízhatósága, az ereje, a biztonsága. Ez az, amibe tud kapaszkodni miután megérkezik ebbe a számára egyelőre idegen világba. Még sok mindent nem ért, de azt az érzékeny “csápjaival” pontosan leveszi, hogy az anyuka (akit fogantatása óta ismer és érez) milyen lelkiállapotban van. Ez lesz az első és legalapvetőbb benyomása a világról. “Ha anya magabiztos, akkor nem lehet semmi gond, akkor ez egy biztonságos világ.” Ilyenkor ezt az alapérzést fogja ő is átvenni, és eszerint fog a világhoz viszonyulni.

Szóval kedves tíz évvel ezelőtti önmagam és minden kedves friss anyuka! Próbálj meg lazítani, és arra törekedni, hogy te magad jól érezd magad a bőrödben, légy nyugodt és magabiztos. Minél nyugodtabb vagy, annál nyugodtabb lesz a babád is.

Persze, mindenhol azt harsogják, hogy az az ideális, ha a baba kizárólagosan anyatejet kap, nincs tápszeres hozzátáplálás. Ez igaz is. De ha bármi oknál fogva úgy alakul, hogy egyáltalán nem tudsz vagy nem tudsz eleget szoptatni, ne görcsölj, ne legyen lelkiismeret furdalásod! Egy tápszeres babából, aki elég szem- és bőrkontaktust, szeretgetést és mosolyt kap egy magabiztos, erős anyától még lehet boldog és kiegyensúlyozott felnőtt. Mert a legfontosabb az anya érzelmi kisugárzása!

Azt mondják, az a jó a babának, ha sokat hordozzák (kendőben, vagy akármilyen hordozóban), mert így érzi az anya közelségét, melegét, auráját. Ez így igaz. De ha bármilyen oknál fogva, ezt nem sikerül megvalósítani, ne gondold magad rossz anyának! Ne erőltesd, ha nem megy. Egy ideges, feszült hordozó anya nem jó a babának sem! Attól még sokat szeretgetheted, más módszerekkel kárpótolhatod a fizikai kontaktus ilyenfajta hiányát (pl. babamasszázzsal). Ne feledd, a legfontosabb az anya pozitív érzelmi kisugárzása.

Sokan úgy vélik, a babának az a természetes és megnyugtató, ha (főleg az elején) együtt alszik az anyukájával. A természeti népeknél is látjuk, hogy így működik. De ha bármi oknál fogva ezt nem tudod/akarod megvalósítani, ne légy frusztrált tőle! Nap közben eleget tudod szeretgetni, és ha éjszaka mindig reagálsz a baba hívására, ugyanúgy megtanulja, hogy a világ biztonságos hely, anya jön, ha szüksége van rá. Tudod, a legfontosabb az anya pozitív érzelmi kisugárzása.

Még rengeteg példát tudnék hozni, de azt hiszem így is elég világos, mi az, ami a fókuszban van. Persze, ha valaki alapvetően aggódó ember, ha már a gyerektelen életében sem volt kellő önbizalma, akkor teljesen érthető, hogy ilyen felelősséggel a vállán az a kevés magabiztossága is rogyadozik. Nekik azt javasolnám, hogy a lehető legjobb, amit a babájuknak (és maguknak is) tehetnek, ha megpróbálnak önmagukon dolgozni. Ha a saját önbizalmadat megerősíted, a baba is kiegyensúlyozottabb lesz. És hogy hogyan? Olvass sokat a témában, tegyél fel magadnak kérdéseket (miért vagyok én ilyen?, honnan eredhet az önbizalomhiányom? mit tudnék tenni most a tudatos felnőtt életemben, hogy ezen változtassak? stb) és ezekre a kérdésekre válaszolj nagyon őszintén magadnak! A megoldás ott van benned! Keress olyan fórumokat (akár online akár valós összejöveteleket), ahol hasonló problémával küzdenek az anyukák, és ahol esetleg egy szakember is jelen van. Hidd el, hogy nem csak te jársz ebben a cipőben, sokan mások is így éreznek, még ha nem is ezt a képet mutatják! Nem vagy egyedül!

A gyerekneveléssel kapcsolatban pedig hallgass meg minden tanácsot, mososlyogva köszönd meg, majd azt próbáld meg alkalmazni, amelyiket szimpatikusnak tartasz. Amire a szíved azt súgja, ez a jó. Próbálgasd kitartóan pár napig (ne add fel egykönnyen!) és ha nem jött be, mert a te gyerekedre nem húzható rá ez a kaptafa, dobd el és próbálj ki mást. Ha viszont sikeresen beépítesz valamit a baba életébe, légy nagyon büszke magadra! Mert tanácsot adni könnyű, viszont csinálni valamit sokkal nehezebb. Ilyenkor jogosan legyél büszke magadra, és tudatosan emeld vele az önbizalmadat! Mert minél magabiztosabb vagy, annál nyugodtabb, pozitívabb lesz a kisugárzásod – ami pedig a legfontosabb a gyereked számára.

A világ egyik legnagyobb csodájára képes voltál: életet adtál. Akkor arra is képes kell, hogy legyél, hogy ezt az életet gondosan, szeretetben, kiegyensúlyozottságban nevelgesd!

írta: Hanula Erika