Irigylésre méltó, hogy a gyerekek még mennyire a mában tudnak élni. Hogy mennyire rá tudnak csodálkozni még minden egyes apróságra, ami nekünk felnőtteknek már fel sem tűnik. Képzeljétek csak el, reggel kilépünk az ajtón, nekem, mint felnőttnek mi tűnik föl:
- Hú, de koszos már megint az autó, el kéne vinni lemosatni
- Bevásárlás után be is tudnék ugrani az autómosóba, de akkor az összes frissen vásárolt holmi bent van az autó csomagtartójában
- Jöjjek akkor haza előbb? Vagy előbb mosassak és utána vásároljak…?
- Úristen, már ennyi az idő, el fogunk késni!
Ezzel szemben egy kisgyerek mit észlel:
- süt a nap
- vizes a föld
- jé, egy giliszta
- meg mellette egy görbe szög – micsoda kincs!!
- de jó illat van! esőillat…
- ugat a szomszéd néni kutyája
- és ott sétál egy cica is
- szép szürke a szőre
- nahát, meg egy madár a ház tetején!
- jé, vizes lett a cipőm
- de jó hangja van, ha beletoccsanok a vízbe…
- na még egyszer. nagyon érdekes ez a hang!
- Anya meg miért néz rám mérgesen megint?! 🙁
Szóval legközelebb, ha kiléptek az ajtón ne legyél mérges a gyerkőcre, ha teljes lényével felfedezi a körülötte lévő csuda érdekes világot! Ne öld ki a mindennapok rohanásával az őszinte rácsodálkozást! Inkább próbáld te is a benned rejlő kisgyerek szemével figyelni a környeztet, csodálkozz rá te is az apróságokra, egy esőcseppre, egy pókhálóra a nap melengető sugarára.
És még egy jó tanács: induljatok tíz perccel korábban… 🙂
