IMG_9720A hétvégén színházban voltunk, ahol mellettem ült a fiam. Az előadás kifejezetten jó volt, de a szemem sarkából, a perifériás látómezőmben folyamatosan azt láttam, hogy a gyerekem ficereg. Ahogy jobban körülnéztem a nézőtéren, láttam, hogy ezzel nincs egyedül, sok-sok gyerek izgett-mozgott a helyén, feltérdelt, felült, leállt, mozgolódott folyamatosan. A korosztály, ahogy meg tudtam saccolni, olyan 5 és 10 év között volt. Pont azok a gyerekek, akik kisiskolásak, vagy épp iskolába készülnek. Jesszusom, a színház kétszer egy órás volt, de nekik nap mint nap 5-6, vagy akár több órán keresztül kell nyugodtan ülniük és figyelniük! Hogyan képesek erre, ha a napnál is világosabban megmutatkozott, nekik mozgásra van szükségük!

Ennek a korosztálynak az idegrendszere, az agya még folyamatosan fejlődik. Az idegpályák, az idegi összeköttetések pedig azáltal épülnek ki, hogy stimuláljuk őket, és igen, kisgyerekkorban ezt mozgással lehet stimulálni. Nem kell ehhez különösebb tudományos magyarázat, elég, ha megnézzük, a természettől még nem elszakadt népeknél ez az a korosztály, aki folyamatosan játszik, tombol, mozog a friss levegőn. Ettől erősödnek, de nem csak fizikailag, hanem szellemileg is! Igen, ez nagyon fontos, mert ha azt akarjuk, hogy jól tudjanak teljesíteni a gyerek az iskolában, ha azt akarjuk, hogy oda tudjanak figyelni az órákon, ahhoz igenis rengeteg szabad mozgásra van szükségük.

Tehát a címben feltett kérdésre, miszerint miért nem tud megülni a fenekén?, az a válasz, hogy mert ez a dolga. Mozognia kell, hogy egészségesen fejlődhessen.

Sajnos a mai iskolarendszer nagyon nem veszi figyelembe a (kis)gyerekek életkori igényeit. Igaz, bevezették a mindennapos kötelező testnevelés órát (arról most ne beszéljünk, hogy ennek a feltételeit mennyire nem biztosítja a rendszer), de egy tesi óra is irányított, keretek közé foglalt foglalkozás. Persze, jobb, mint a semmi, de a gyerekeknek szabad mozgásra lenne szükségük. Hogy követhessék a testük jelzéseit (ó, az emberi test nagyon intelligens, mindig megmutatja mire van szüksége), hogy ösztönösen, felszabadultan mozoghassanak. Nem teljesítményszerűen, nem megmérettetve, nem stresszelve őket. Jómagam emlékszem rá, iskolásként milyen gyomorgörccsel jártam tesi órákra, mert a tanárnőnk kijelentette, megbuktatja azt, aki nem tud kötelet mászni.

Na persze az, hogy ilyen az oktatási rendszerünk még nem mentesít minket, szülőket a felelősség alól! Legalább mi biztosítsuk a gyerekeinknek a szabad mozgás lehetőségét. Naponta több órát kellene fára mászniuk, mászókázniuk, futniuk, tótágast állniuk, kapaszkodniuk, lógniuk, egyensúlyozniuk, elesniük, felállniuk és mindezt élvezniük. Nem kellenek méregdrága kerti játékok, egy frizbi vagy egy egyszerű tollas és pár jó barát tökéletes megoldás. Tudom, hogy manapság ezt a két dolgozó szülő mellett nagyon nehéz megtenni, de biztosan lehet valamilyen megoldást találni: az egyik nap az egyik gyerek szülője vállalja, hogy egy pár barátot “befogad” egy délutánra, máskor a másik, így máris adott, hogy együtt játszanak a gyerekek a kertben vagy játszótéren. Be lehet vetni egy-egy nap a nagyszülőket, nagybácsikat, családi barátokat, stb. Ha azt meg tudja oldani egy szülő, hogy különórára tudjon járni egy gyerek, akkor ezt is meg kell tudnia oldani, hiszen ez is van olyan fontos! Sőt.

Az én fiaim egyik legkedvesebb elfoglaltsága, ha a nagyi kertjében felmászhatnak a cseresznyefára, akit (nem amit!) Gyémántnak hívnak (a gyantája miatt), és a lombkoronában mindenfélét játszanak. (Ezt most csak zárójelben jegyzem meg, milyen fontos, hogy ilyen személyes kapcsolat alakul ki egy élőlény, és köztük, mert azt hiszem, ez az igazi alapja annak, hogy majd felnőtt korukban is tiszteljék, és óvják a környezetüket. Szeretnék erről majd egy külön cikket is írni, mert nagyon fontosnak tartom.) A nap végén pedig összekarcolva, csatakosan és egészségesen másznak le róla.

A hétvégén kezdődik a nyári szünet. Azt ajánlom minden leendő elsős kisgyerek szüleinek, hogy ne azzal készítsék föl a gyerekeket az iskolára, hogy betűket tanítanak nekik, vagy “gyakorolják” az egy helyben ülést (igen, ilyenről is hallottam már!), hanem azzal, hogy engedik szabadon játszani a gyerekeiket! Ez persze igaz a már iskolás gyerekekre is, akik kilenc hónapot húztak le “gúzsba kötve” az iskolapadban, hát most hadd tomboljanak! És nem a tv vagy kütyük előtt, hanem kint a természetben! Nem lehet elégszer hangsúlyozni:

 

Ahhoz, hogy a gyerekek tanulni tudjanak, tudniuk kell figyelni. Ahhoz pedig, hogy figyelni tudjanak, hagynunk kell őket eleget mozogni a saját igényeik szerint.

Jó nyarat, jó mozgást!

Ui. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne hordjuk színházba a gyerekeket! Amit mi láttunk kifejezetten látványos és varázslatos volt: a Hófehérke és a hét törpe gyerekekre szabott balett telőadása. Mindenkinek szívből ajánlom!

írta: Hanula Erika