Vajon mi kell a gyereknek ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott ember legyen? Hogy jól fejlődjön, hogy tudja szeretni saját magát és másokat? Hogy felismerje és jól tudja felhasználni a saját kvalitásait? Hogy boldog legyen?
Merthogy mindannyian azt szeretnénk, hogy boldog legyen a gyerekünk, de a hétköznapi lótás-futásban, amikor mindig öt perccel le vagyunk maradva magunkhoz képest vajon eszünkbe jutnak-e ezek a kérdések?
Vajon szem előtt tartjuk-e a válaszokat?
Azt hiszem, nem árt néha lelassulni, és átgondolni, vajon tényleg mire is van szüksége a gyereknek?
Feltétel nélküli szeretetre
Hogy tudja, érezze, a legutolsó sejtjében is ott legyen a tudat, bármi is történik, anya/apa szereti őt. Egyszerűen azért, mert létezik.
Elfogadásra
Tudnia kell, hogy szeretik őt, mégpedig úgy, ahogy van. Nem kell, hogy mássá váljon, hogy szerepet játsszon azért, hogy szeressék. Önmaga lehessen, az energiáit arra fordíthassa, ami a saját céljai eléréséhez kell.
Dicséretre
Sok, sok, sok dicséretre, mert abból soha nem elég. Akkor tud valaki igazán fejlődni, ha sok pozitív visszajelzést kap.
Figyelemre
Nem csak úgy ímmel-ámmal, a sok feladat közül egyként. Fontos, hogy minden nap legyen olyan idő, amikor kizárólag a gyerekedre figyelsz. Ebből tudja meg, hogy fontos vagy a számára, érdekel, mi történik vele.
Elismerésre
Amivel a befektetett energiát, az igyekezetet és az akarást díjazod, nem az eredményt. Ó, milyen fontos lenne, hogy az igyekezetre fókuszáljunk, mennyivel stresszmentesebbek lennének akkor a gyerekek!
Megértő fülekre
Sokszor nem is kell, hogy tanácsot adj vagy megoldást javasolj. Egyszerűen elég az, ha ott vagy, jó hallgatóság vagy, hogy a gyereked kiönthesse a szívét neked.
Biztatásra
Hogy hajrá, meg tudja csinálni. Bízol benne és segíted az útján, még ha az néha kilátástalannak vagy borzasztó nehéznek is bizonyul.
Biztos hátérre
És ha nem sikerül egy akadályt bevenni (mert ilyen is van), akkor ott vagy segítségnek, támasznak. Biztos pontnak, aki nem lehurrog (“Én megmondtam”), hanem biztat (“Legközelebb sikerülni fog”).
Bizalomra
Hogy tudja, mindent elmondhat a szüleinek, mert tiszteletben tartják és bizalmasan kezelik a titkait. Hogy érezze, soha nem árulják el.
Egy mosolyra
Hogy jól kezdődjön a nap, és hogy a hétköznapok alaphangulatát a derű határozza meg. Hogy ezt adja tovább azoknak, akikkel a nap folyamán találkozik.
Stresszmentes környezetre
Ahol látja, hogy a szülei is tévedhetnek, hibázhatnak, attól nem dől össze a ház. Vállalják a felelősséget, megtesznek mindent, hogy kijavítsák a hibát, majd levonják a következtetéseket. És tudja a gyerek, hogy mindezt ő is megteheti. Nem kell gyomorgörccsel élnie a hibáktól való félelmében.
Kreatív környezetre
Ahol szabadon alkothat (rajzolhat, írhat, barkácsolhat, kísérletezhet), nem kísérik gúnyos megjegyzések emiatt. És nem törik le ezeket a szárnyalásokat olyan mondatokkal, hogy “Inkább tanulnál gyermekem, azzal sokkal hasznosabban töltenéd az idődet”.
Véleményszabadságra
Nem azt mondom, hogy legyen az a családban, amit a gyerek akar, de szabadon kifejthesse a véleményét bizonyos dolgokról. Főleg, ha ezek a dolgok az ő saját életét befolyásolják.
Szabad játékra/szabad időtöltésre
Amikor nincsenek kötelezően betartandó szabályok, nem kell alkalmazkodni az előírásokhoz, hanem egyszerűen szárnyalhat a képzelet. Amikor fel lehet dolgozni a nap eseményeit, amikor el lehet mélázni azokon a dolgokon, amelyek épp aktuálisan foglalkoztatják a gyereket.
Mozgásra
Hogy a vérkeringést beindítsa, hogy az izmok és csontok erősödhessenek, hogy az esetleges feszültséget levezethesse. Hogy az idegrendszer elegendő ingert kapjon a fejlődéshez. Hogy a gyerek felnőtt korában is emlékezzen rá, mozogni, sportolni jó (akkor ugyanis nagyobb valószínűséggel lesz sportos felnőtt korában is).
Friss levegőre
Igazából a természet közelségére lenne szükségük (hogy fára mászhassanak, hallják a madarakat, bogarakat, érezzék a szelet az arcukon), de mivel ez sokszor nem megoldható, legalább annyi férjen bele egy napra, hogy a tüdejüket friss, oxigén-dús levegővel jól átszellőztetik.
Mesevilágra
Ahol a könyvek segítségével bárhova eljuthatnak, bármit megtehetnek. Ahol nem kötik őket a valódi világunk béklyói, hanem szabadon repülhetnek a képzelet szárnyán. Ahol a végtelenre nyithatnak ablakot.
Élményekre
Egyszerű dolgok ezek, mégis meghatározóak: egy-egy kirándulás, érdekes program, közös játék, filmnézés, főzés. Nyaralás. Korcsolyázás. Barkácsolás. Színház. Bármi, ami közös élményként raktározódik el a kis szívében.
Kipihent szülőkre
Akik az energiájukat a csemetéjükre tudják fordítani, nem arra, hogy a saját energiakészleteiket próbálják megóvni a teljes lemerüléstől. Akik mivel nem fáradtak, nem feszültek a gyerekükkel, azaz nem rajta, mint a leggyengébb ellenálláson töltik ki a feszültségüket. Akiknek van elég energiájuk a gyerekükre.
Beszélgetésekre
Amikor minden olyan téma előkerülhet, ami érdekli a gyereket. Ahol nincs tabu vagy ciki kérdés. Amikor mesélhetsz neki és bevezetheted őt a csodálatos világunkba, ahol még olyan sok minden ismeretlen számára és még felfedezésre vár.
Érintésre
A szeretett ember kezének érintése megnyugtató, gyógyító. Energiával tölt föl és biztonságot nyújt. Jó az illata, jó a tapintása. Jó, hogy van.
Hitre
Egy olyan világképre, amit a szülői házból hoz magával. Amitől, ha akar később eltérhet vagy megtarthat, ez már az ő döntése. De alapvetően ott van a gyerekkori bizonyosságai között.
Egy kedves jóéjt puszira
Hogy az éjszakája is jó legyen, hogy tudja, szeretik és vigyáznak rá, még akkor is, ha a szülei nincsenek vele egy szobában.
(Észrevettétek, hogy a pénz nem szerepel a listán? Igen, fontos a pénz, egy fontos eszköz, de nem több annál. Sok-sok dolog megelőzi még. Jó lenne, ha ezt nem felejtenénk el az örökké pénzt hajkurászó világunkban sem.)
Ti még mit tennétek hozzá ehhez a listához?
írta: Hanula Erika