A mai, nyugati embernek túl sok cucca van. Túl sok olyan cucca, amire valójában nincs is szüksége, igazából nem használja ki őket. Sőt, merem azt állítani, hogy nélkülük ugyanolyan boldog lenne, mint velük. Vagy még inkább…

Ugyanez igaz a gyerekekre is. Csordultig vannak a gyerekszobák ilyen-olyan minőségű játékokkal, sőt, már a teljes lakást és keretet is elborítják a játékok, mert már nem férnek el a gyerekszoba polcain.

Már rég rájöttem arra, hogy ha kevesebb dolog van a gyerekek szeme előtt, akkor sokkal jobban bele tudnak mélyedni a játékba. Egyszerűen nem izgatja őket a sok tárgy, nem motoszkál bennük, hogy még ezzel is, meg ezzel is meg ezzel is játszani akarnak.

Sokkal nyugodtabb és elmélyültebb a játék, ha kevés dolog van körülöttük. Kim John Payne zseniális könyve, az Egyszerűbb gyerekkor részletesen ír erről, mindenkinek szívből ajánlom elolvasni.

Még a könyv elolvasása előtt, évekkel ezelőtt bevezettem azt, hogy a játékok nagy-nagy részét elpakoltam a padlásra, és néha, vetésforgó-szerűen beviszem a szobájukba a régen látott játékokat és költöztetem föl a padlásra a már meguntakat. Nekünk nagyon bevált ez a módszer az egyszerűsítés mellett azért is, mert az esti elpakoláskor is kevesebb holmit kellett a helyükre tenniük a fiúknak. 

Viszont nemrég az jutott eszembe, miért ne használhatnánk ki az elfekvő játékok holtidejét arra, hogy másoknak is örömet szerezzünk velük. Így az egyik padlásra költöztetős hullámban a szatyornyi játék nem a padlásra került, hanem egy kedves barátnőmhöz. Ugyanis az Anyaklikk egyik oszlopos tagjával összeálltunk és mindketten összeszedtünk egy halom játékot, amit nem eldugtunk a gyerekeink elöl, hanem egy hónapra elcseréltünk egymással. Összesen van hét gyerekünk (mind fiú), így felvevőpiac, az van.

Ez a tőlünk távozó csomag:

Ez pedig a hozzánk érkező szeretetcsomag:

A kísérlet minden várakozásomat felülmúlta!

Akinek van nagyobbacska gyereke, az érti a súlyát a következő mondatnak. A 11 és 9 éves fiaim az X-boxon a Minecraft-et letették, majd rávetették magukat a friss szerzeményre és több, mint egy órán át(!) játszottak az Angry Birds Jenga-val, pedig az Angry Birds már évekkel ezelőtt lecsengett nálunk!

Íme a bizonyíték:

Azt hiszem, a titok az újdonság varázsában rejlik.

Mint ahogy a Kinder tojásnál sem az a lényeg, hogy mit kap a gyerek, hanem  maga a folyamat, amíg kibontja, meg az a pár perc az elején, amíg új játékkal játszik, ugyanez a hatásmechanizmus működik a csereberénél is. Újdonság, fel lehet fedezni, ki lehet bontani, rá lehet csodálkozni. Aztán ha már elmúlik a varázs, össze lehet csomagolni és vissza lehet adni az eredeti tulajdonosának, és persze rá lehet csodálkozni és lehet örülni a hazakerülő régi-új játékoknak. Aztán jöhet egy újabb kör.

És mivel ez csak egy szatyornyi játék volt egy barátnőmmel, el tudom képzelni, hogy hosszú évekre “szerzünk” érdekes, az újdonság erejével ható játékokat, ha kiterjesztem a Kölcsön Maci Visszajár projektet a többi barátnőmre is.

Javaslom, próbáljátok ki ti is! Kíváncsi vagyok, nektek milyen tapasztalataitok lesznek. Ha gondoljátok, osszatok meg képet, tapasztalatot róla #kolcsonmacivisszajar címkével!