“Az anyósom szerint elkényeztetem a kisbabámat, ha ilyen sokat van kézben. Én viszont nem bírom hallgatni, ha sír, márpedig ha leteszem, a legtöbbször sírva fakad. Mi a helyes megoldás? Tényleg elkényeztetem ezzel?”  

 

A kisbabák elemi szükséglete az érintés. Sőt, minden ember, a felnőttek is vágynak rá, csak már szocializáltabb formában. Egy kisbaba viszont, aki 9 hónapon át érintkezett a számára legfontosabb emberrel, még nem érti, hogy ő egy különálló lény. Majd ahogy növöget és fejlődik, rá fog jönni, de ehhez idő és idegrendszeri érettség kell. Kutatások sora bizonyítja, hogy milyen pozitív hatással van a gyerekek érzelmi fejlődésére az anyával vagy apával való érintkezés. A szülő bőrének tapintása, illata, a szívverésének a hangja mind megnyugtatja őt, azt sugallja a babának, hogy a világ jó, megbízható hely. Így alakul ki benne az ősbizalom, ami az egész életére meghatározó hatással lesz.

A mai modern világunk annyira az önállóságra fókuszál, hogy sokszor a természetes folyamatokat megelőzve, előbb próbáljuk meg elválasztani a gyereket, mint azt kellene. Persze nem lehet napi 24 órában, a hét minden napján kézben tartani a babát, de fontos azt tudni, hogy milyen óriási hatással van rá a szülővel való kontaktus. Ha megoldható, érdemes ölelni, tartani, hordozni a babát (manapság szerencsére a hordozók reneszánszukat élik). Persze olyan megoldást érdemes választani, ami a szülőnek és a gyereknek egyaránt megfelel, pl. ha fáj az anya háta, akkor csak azért, hogy hordozza, ne kínozza magát. Az érintkezést meg lehet oldani összekuckózással, ölbéli játékokkal, meséléssel, stb.

A szoros kötődés, a sok testi érintkezés nem azt fogja eredményezni, hogy nem mer majd leválni a gyerek a szülőről, hanem pont ellenkezőleg, kiépül benne annyira a bizalom, hogy magabiztosan tud majd saját lábra állni.

Ha pedig az anyósoddal – vagy bárki mással – támad konfliktusod emiatt, azt javaslom, mosolyogva, kedvesen köszönd meg a tanácsát, de határozottan emlékeztesd arra, hogy itt a te gyerekedről, a te életedről, a te döntéseidről van szó.