“A kislányom húsz hónapos és ősszel érkezik a kistestvér a családba. Egy kicsit tartok tőle, hogy fogom tudni megosztani a figyelmemet a két gyerek között, és hogyan tudok majd mindenre időt szakítani, mert néha most is összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Mit tudok tenni, hogy mindenre jusson időm, energiám, figyelmem?”

 

Személyes tapasztalatom és véleményem az, hogy az ember lánya többre képes, mint azt gondolná magáról. Meg hogy a sors, a Jóisten, vagy akármiben is hiszel, szóval csak annyit mér rád, amennyivel meg tudsz birkózni.  Persze nem mondom, hogy mindig könnyű, csak szeretném, ha tudnád, képes vagy rá, ne becsüld alá magad! De persze mondok néhány gyakorlati tanácsot is:

  • Ne próbálj meg maximalizmusra törekedni! Hiába szereted a csinos, rendes lakást (én is), két kisgyerekkel a fedélzeten ez nem biztos, hogy reális elvárás (nálunk sem az).
  • Ne szégyellj segítséget kérni! Sok ember lehet körülötted, aki szívesen segítene (szülők, anyós, após, testvérek, barátnők, keresztszülők, stb.), de nem akarnak tolakodni. Ha szépen megkéred őket, hogy ha tudnak, segítsenek egy kicsit, szerintem sokan szívesen megtennék. (Fordított helyzetben te is megtennéd, nem?) Egy-egy délutánra el tudják vinni a nagyot játszótérre, egy-két napra meg tudnak főzni neked, vagy bármi olyanban tudnak segíteni, ami NEKED jól jönne.
  • Amikor csak tudsz, pihenj! Mert egy (relatív) kipihent anya tud csak kiegyensúlyozott családi hangulatot teremteni. Ha tehát alszik a mindkét gyerek, hagyd a csudába a rendetlenséget, és PIHENJ! Ha csak a kicsi alszik, kuckózzatok be a naggyal és valami nyugisat játszatok: olvasgatósat, babázósat, bármit, ami mellett legalább feküdhetsz. vagy pl. ilyenkor lehet hallgatni hangosmesét, mondókákat, dalokat. Még ha nem is alszol, egy kicsit lazulsz, ami szintén fontos.
  • Ha este előbb el tudod altatni a kicsit, szakíts időt a naggyal is közös időtöltésre, ez sokat segít, hogy ne alakuljon ki benne testvérféltékenység.
  • Amíg a kicsi még csak pár hónapos, tudsz úgy játszani a naggyal, hogy a kicsi ott alszik mellettetek, rajtad vagy a közelben. Nálunk pl. az egyik fiam rendszeresen szoptatás közben hallgatta (majd aludt rá) Ruminire, ahogy azt a nagyoknak olvastam.
  • Ha már kicsit idősebb, érdemes elpakolni a kicsire veszélyes, apró játékokat, hogy kevésbé kelljen résen lenned. Így már mehet a közös játék. Személyes tapasztalat, hogy ha előveszünk valami új játékot, és hagyom, hogy a kicsi megnézze, megvizsgálja, kézbe vegye, akkor pár perc múlva megunja és otthagyja, mi meg a nagyokkal elkezdhetünk nyugodtan játszani.
  •  Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha a nagyobbnak néha egyedül kell játszania. Sőt, ez még a javára is válhat, hiszen megtanul belemélyedve “dolgozni”, játszani (ami az iskolában majd nagyon fontos lesz)

Nektek, kedves olvasók, van még saját tapasztalat, adható jó tanács a témában?