A minap találtam egy nagyon jól összeszedett cikket arról, hogy a tanárok milyen kérdezési stratégiákat tudnak alkalmazni az osztályban, ami mély, inspiráló beszélgetésekhez vezethet. Ahogy olvastam egyre csak az járt a fejemben, hogy ez milyen nagyszerű módszer, de nem csak az iskola falai közt kéne használni. Otthon, családi környezetben is kitűnően alkalmazható módszer, szerintem nagyon jól megnyitja a gyerekeket, teret ad nekik az önálló gondoltaik, véleményük elmondásához. Őszintén hiszem, hogy a jó kamasz-szülő kapcsolat egyik kulcsfontosságú eleme az ilyen fajta beszélgetések beépítése a családi kommunikációba már egészen kicsi kortól kezdve.

Tehát lássuk a stratégiát. A cikk írója (egyébként egy tanár) felhívja a figyelmet arra, hogy sokszor elegendő egyszerű, tömör kérdéseket feltenni, nem kell kilométer hosszú körkérdéseket fogalmazni. Egy másik szintén fontos dolog, hogy ha kérdezünk valamit hagyjunk időt rá, hogy a gyerek megfogalmazza a válaszát. Ne sürgessük vagy válaszoljunk helyette, várjuk meg, míg megfogalmazódik benne a gondolat.

Az öt legcélravezetőbb kérdés:

1. Mi a véleményed erről?

Érdekes módon minél nagyobb az ember gyereke, minél inkább alakul ki a saját véleménye a világról, annál kevésbé tesszük föl neki ezt a kérdést. Pedig azon túl, hogy gyakorolná hogyan öntse szavakba a gondolatait, esetleg mi, szülők is felfigyelhetünk rá, hogy egy bizonyos helyzet hogyan fest más szemszögből. Halkan jegyzem meg, csak azért, mert tapasztaltabbak vagyunk, még nem biztos,  hogy igazunk is van…

2. Miért gondold így?

Olyan könnyű valamiről ítéletet alkotni. Ha már meg is kell indokolni, miért gondolunk valamit úgy, ahogy, talán jobban belegondolunk a gondolataink mozgatórugóiba.

3. Ezt honnan tudod?

Ezzel a kérdéssel teret adunk annak, hogy a gyerek elmondhassa, mit olvasott, hallott, tapasztalt. Ilyenkor a sorok közt olvasva rengeteg mindent megtudhat a szülő a gyerekéről! (Kikkel beszélget, kinek ad a véleményére, milyen események hagytak maradandó nyomot benne, merre irányul az érdeklődése, stb.)

4. Tudsz még mondani valamit ezzel kapcsolatban?

Szerintem ha jó a kapcsolat a gyerekkel, illetve ha a gyerek szívesen beszélget a fenti három mondat is elegendő ahhoz, hogy egy jót beszélgessünk, de ha úgy érezzük még van valami kimondatlan gondolat a gyerekben, nyugodtan kérdezzünk rá.

5. Van még valami kérdés benned ezzel kapcsolatban?

Szerintem ez kitűnően példázza azt, hogy egy kérdésre sincsen tökéletes, mindent kielégítő válasz. Az a jó, ha minden gondolatmenet újabb kérdéseket vet föl, ha a tudni vágyás, a kíváncsiság, az összefüggések keresése egy állandó folyamat. Itt a gyerek elmondhatja, mi foglalkoztatja még őt a témával kapcsolatban, milyen további kérdéseket vet még föl benne.

És még három jó tanács:

1. Ne vágjunk a gyerek szavába, még ha nem is értünk vele egyet!

2. Egész idő alatt figyeljünk rá, valóban legyünk kíváncsiak a véleményére! 

3.Ne akarjuk a saját véleményünket adni a szájába, vagy meggyőzni a mi igazunkról, hiszen önállóan gondolkodni tudó embert szeretnénk faragni belőle, nem pedig saját magunk másolatát fiatalabb kiadásban!

A bejegyzés alapjául szolgáló cikket itt olvashatjátok.

Jó beszélgetéseket!

írta: Hanula Erika