csodaTegnap egy olyan gyönyörű élményben volt részem, hogy ezt muszáj megosztanom veletek.

Este 11 körül arra lettem figyelmes, hogy a középső fiam szipogva ül az ágyában. Odamentem hozzá, és láttam, hogy valami nagyon rosszat álmodhatott, mert reszketve, félve bújt oda hozzám és motyogott valamit az orra alatt. Csurom víz volt a haja, és bár ki-kinyitotta a szemét, éreztem, hogy a tudata még nincs itt velem. Megsimogattam, megszeretgettem, megnyugtató hangon elsuttogtam neki, hogy minden a legnagyobb rendben és vigyázok rá – de semmi nem használt, továbbra is reszketett. Így aztán bebújtam mellé az ágyába, hogy érezzen és a kezét a pocakomra tettem. És ekkor, mintha megérezte volna a 7 hónapos magzatom odahúzódott a keze alá és elkezdett rugdosni. Gergő pedig megnyugodott! Egyik percről a másikra nyugodtan vette a levegőt, az izmai elernyedtek és megnyugodott az egész lénye. Mintha csak a születendő kistestvér megnyugtatta volna őt. És ez is történt! Annyira materialista világban élünk, annyira a logika és a gondolkodás irányítja az életünket, hogy az felfoghatatlan (?) elfogadhatatlan (?) számunkra, ha olyasvalami történik, amire nincs logikus magyarázat. De én ott, akkor a sötétben, a fiam mellett fekve olyan energiamozgásnak lehettem tanúja, ami könnyeket csalt a szemembe. A még meg sem született gyerekem igenis megérezte, hogy szükség van rá és igenis az energiájával tudott segíteni. És a megrémült kisfiam, a tiszta,őszinte lelkével fogta és értette ezt a rezgést. Értette, mert ők még tudnak tiszta érzelmekben élni, mert ők még elfogadják a láthatatlant is, mert nekik a világ egy csoda. És tényleg csoda. Én csodát tapasztalhattam meg. Ezért potyogtak a könnyeim.

Később, a katarzison túlesve az jutott eszembe, hogy amikor arra próbáljuk meg felkészíteni a gyerekünket, hogy kistesó fog érkezni a családba, mindig logikusan próbáljuk meg megközelíteni a dolgot, magyarázattal szolgálunk a gyereknek. Ami persze jó dolog, de lehet, hogy teret kéne hagyni az áramló energiahullámoknak is. Egyszerűen csak lefeküdni egymás mellé, a nagy pocakra tenni a gyerek kezét és csendben maradni. Hagyni, hogy a természet tegye a dolgát, hagyni, hogy a testvérek kommunikálhassanak egymással. Hagyni, hogy a csoda megtörténhessen. 

írta: Hanula Erika