IMG_6385A testvérek közti problémák kezeléséről úgy tűnik nem lehet eleget beszélni. Most ismét egy új szemszögből közelítjük meg a témát Hodos Enikő segítségével a Boldogságban felcseperedni alapítványtól. A cikk végén található linkekre kattintva pedig letölthetitek a meséket.

“Sokan sokféle megoldást javasolhatnak a testvérek közti problémák megoldására, és biztosan mindegyikben van igazság. Akit mélyebben érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom Adele Faber és Aleine Mazlish szerzőpáros Testvérek féltékenység nélkül című könyvét. A szimpatikus szülői szemléletmód mellett nagyszerű, gyakorlatban alkalmazható, elsősorban kommunikációs technikákat ismerhet meg belőle az olvasó, melyekkel remekül és „igazságosan” lehet orvosolni a gyerekeink közti rivalizálást és harcokat.

Én személy szerint két nagyon hasznos dolgot javasolnék:

Az egyik, ami nélkül semmiféle csodamódszer nem hozhat javulást és gyógyulást a civakodó testvérek kapcsolatába, az az ELFOGADÁS. Annak a mély, szívből jövő megértése, és elfogadása, hogy a testvérek közötti hajcihőknek, féltékenységnek, vitáknak, veszekedéseknek, legyenek bármilyen idegtépőek, szívbemarkolóak vagy érthetetlenek a szülők számára, igenis létjogosultsága van. Nézzünk csak végig egy Balázs, vagy egy Mónika show-t! Miről szól? Szerelemről, boldogságról az egyik oldalon, féltékenységről, hűtlenségről, megcsalásról és indulatokról a másik oldalon. Az emberiség történelmével egyidős témák nemre, korra, és generációra való tekintet nélkül.

Hogy miért vagyunk féltékenyek? – tisztelet a kivételnek. Mert szeretünk. És mivel szeretni és szeretve lenni jó, ezt a kellemes állapotot meg akarjuk tartani magunknak, azaz nem akarjuk elveszíteni. Az egy teljesen más kérdés, és vitatható, hogy a szeretet megosztása egyet jelent-e az elvesztésével… de attól még félthetjük. Rendben van ez.

Ha belátjuk hány, meg hány nagy és okos felnőtt esik áldozatul a zöld szörnyetegnek, – akik koruknál és érettségüknél fogva „elvileg” már képesek kontrollálni nemkívánatos érzelmeiket – könnyedén elképzelhető, hogy milyen nehezen feldolgozható és kezelhető egy kisgyermek számára a szülői figyelemért és szeretetért vívott küzdelem egy riválissal, aki történetesen a testvére, és mint olyant „szeretnie kellene”.  Nem KELL! A szeretet nem jön parancsszóra, sem szülői nyomásra, sem társadalmi elvárásra. Viszont hamarabb láthatóvá válik, ha elismerjük a rossz érzések létjogosultságát, és megengedjük a gyermeknek, hogy adott pillanatban azt érezze, amit. Igen, akár gyűlöletet is. Merthogy van ilyen. Mindenkiben. És tévedés ne essék: az érzelem megértése, és elfogadása, nem jelenti azt, hogy az adott viselkedés is rendben van. Természetesen nem kell engednünk, hogy gyermekünk izzó gyűlöletében letépje kisöccse fejét, csak annyit mondok, hogy könnyebb lesz őt jobb belátásra bírni, ha a „csúnya viselkedésre” motiváló „szörnyű” érzéseit (ami egyébként általában bűntudatot okoz benne is), szóval, ha a gyermekünkben élő kisördögöt, énjének „sötét” felét, ugyanúgy magunkhoz öleljük, mint a „világosat”, és azt mondjuk: LÁTLAK TÉGED!

Próbáljátok ki, csodákra képes!

A másik általam javasolt dolog: a mesék gyógyító ereje.  Honlapunk Mesepatika –minden bajra egy mese oldalán terápiás céllal íródott történeteket találtok mindenféle gyermeki testet és lelket érintő gondra. Forgassátok haszonnal a testvéri kapcsolat nehézségeit feloldozó meséket, melyek közül az egyiket a nagytesónak, a másikat a kicsinek javasoljuk esti lefekvés előtti felolvasásra.”

írta: Hodos Enikő

Boldogságban Felcseperedni Alapítvány