gitárAmikor a nagy fiam elkezdett zeneiskolába járni, a legelső megbeszélésen a gitártanár felhívta rá a figyelmünket, milyen fontos, hogy minden nap gyakoroljanak a gyerekek. Ha nem is sokat, de minden nap. Erre a már régóta hangszeren tanuló gyerekek szülei elkezdték faggatni a tanárt, hogy de mégis hogy vegyék rá a gyereket, hogy gyakoroljon, mikor minduntalan megpróbálja elmismásolni a gyakorlóidőt.

Találkoztatok már ti is hasonló helyzettel? Nos, be kell valljam, az elmúlt hónapokban én is első kézből tapasztalhattam meg, hogy nem is olyan egyszerű rávenni a gyereket a gyakorlásra. Miután elgondolkoztam a helyzeten, a következőkre jöttem rá:

Azzal, hogy otthon valamilyen hangszeren gyakorol a gyerek nem csak a zenei képességeit tökéletesíti, hanem egy sor olyan készséget is fejleszt, ami a nagybetűs életben is fontos lesz majd:

  • megtanulja beosztani az idejét
  • önfegyelemre, kitartásra tanít
  • megtanulja összpontosítani a figyelmét
  • megtanul célokat kitűzni és azokat következetes munkával elérni
  • felelősségteljessé, kitartóvá, céltudatossá tesz.

Ezek a dolgok egész életükben elkísérik majd a gyerekeket, ezért fontos, hogy szülőként ezt sose tévesszük szem elől.

Igen ám, de mi van akkor, amikor nincs kedve gyakorolni a gyereknek? Hogyan tudom őt úgy motiválni, hogy ne érezze azt, hogy erőltetem a dolgot? És főleg, hogyan tudom elérni azt, hogy ne kelljen zsaroláshoz folyamodnom?

Merthogy a zsarolással az a baj, hogy abszolút nem azt erősítem a gyerekben, hogy belső igénye legyen rá, hogy gyakoroljon, fejlődjön, hanem azt a tudatot ültetem el benne, hogy csak akkor gyakorol, ha kap is érte valamit. Ezzel teljesen aláásom a személyiségfejlődését. Persze, tudom, hogy sokan folyamodnak ehhez a módszerhez, mert úgy tűnik, ez beválik, én mégis inkább azt javasolnám, hogy öltöztessük más köntösbe az egészet.

Tehát, ne hangsúlyozzuk ki gyakorlás előtt, hogy mit kap majd, ha végzett a feladatával, hanem inkább ha nagyon ügyesen gyakorolt, utólag meglepetésszerűen, jutalomként adjunk neki valamit. Fontos, hogy ez ne történjen meg minden egyes gyakorlás után, mert akkor egy idő után elvárják a jutalmat. Legyen ez egy extra jó pont a jól sikerült munka után. Erősítsük föl benne a pozitív érzéseket! Próbáljunk meg közös célokat kitűzni, és ha azokat eléri a gyerek, ünnepeljünk közösen! (Ezek lehetnek heti vagy havi célok, a gyerek személyiségétől függően.)

A gyerekek nem szeretik, amikor elküldik őket gyakorolni a másik szobába, míg a nappaliban zavartalanul folyik tovább a család élete, pláne, ha a testvérei ott játszhatnak addig. Csak azzal, hogy egy szobában vagy vele, amikor gyakorol a hangszeren, nagyon sok információhoz juthatsz: milyen érzelmeket fejez ki az arca, amikor gyakorol, milyen a metakommunikációja. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pozitív megjegyzést tudsz fűzni a munkájához, amivel úgy érezheti, hogy értékeled az érőfeszítéseit. Légy jelen a gyereked életében!

Hallgassatok együtt sok olyan zenét, amilyen hangszeren tanul a gyerek. Az én fiam például imádj blues zenét hallgatni, pláne, ha a youtube-on nézzük, azt is látja, hogyan pengetik a húrokat, hogyan kezelik a hangszert. Látja, milyen csodát lehet művelni azzal a hangszerrel, ami nap, mint nap a kezében van. Így társul még egy pozitív érzelem a hangszeréhez. 

Érdemes a napirendbe úgy beiktatni a gyakorlóidőt, mint a fogmosást. Pont annak elkerülése érdekében, hogy el tudja húzni az időt (“Majd a mese után, majd ha befejeztem ezt a fejezetet, majd ha megvacsoráztam.” stb.) Így egy idő után kialakul benne a megszokás, és anélkül fog nyúlni a hangszerért, hogy erre külön fel kellene hívni a figyelmét.

Nem hiszem, hogy az eltiltások (“Most két hétig nincs számítógép!”), a kemény szigor és a zsarolás hosszútávon pozitívan hatna a gyerek és a hangszere közti kapcsolatra. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a gyerekkori tapasztalások készítik fel a gyerekeket a későbbi felnőttkori életre!

Ami szorosan a témához kapcsolódik még: mi a teendő akkor, ha a gyerek abba akarja hagyni a zenét (focit, néptáncot, stb.) Bizony, nehéz helyzetbe kerül a szülő, ha ezzel áll elé a gyerek. Ragaszkodjon hozzá, hogy folytassa, ha már elkezdett valamit, vagy inkább ne erőszakoskodjon? A következő bejegyzésben ezzel fogunk foglalkozni.

írta: Hanula Erika