Olvastam a New York Times-ban egy nagyon érdekes cikket arról, hogy a sikeres emberek – úgy értem a valóban sikeres emberek, mint Elon Musk, Steve Jobs, Bill Gates, stb – hogyan töltötték a kamasz éveiket. Érdekes módon nem egy olyan dolog bukkant fel, ami mindannyiuk gyerek- ill. kamaszkorára jellemző volt, ami valószínűsíthetően hozzájárult a későbbi sikereikhez. Szerintem nagyon érdemes elgondolkozni ezeken a pontokon, de nem azért, hogy a gyerekeinkből mindenáron ismert hírességeket faragjunk. Számomra a siker nem erről szól. A siker lehet csendes is, de mindenféleképpen olyan, amiben a gyerekünk megtalálja önmagát.

Hát lássuk, mit csináltak a “nagyok” tinédzserként:

1. Sok időt töltöttek egyedül

Ami alatt persze nem az értendő, hogy magányosan. Egyszerűen csak sok időt töltöttek a saját gondolataik közt – sőt, töltenek a mai napig is. Ilyenkor az ember nem a külvilágra reflektál, hanem befelé tud figyelni, gondolkozni, tűnődni, álmodozni. Kérdéseken morfondírozni. Új dolgokon, megoldásokon agyalni.

Azt hiszem, ez az a pont, amit ebben a hihetetlen ingergazdag világunkban nagyon is meg kéne fontolnunk. Hagyni kéne a gyerekeinket egyedül is játszani. Gondolkozni, feldolgozni a nap eseményeit, kötetlenül hagyni, hogy a gondolatok csapongjanak, szárnyaljanak. Sokkal többet ér ez, mint agyonzsúfolni a napjait szervezett programokkal!

(Suliidőben a gyerekeim kifejezetten igénylik ezt a szabad időt, az iskolából hazaérve min. egy órát szeretnek egyedül pöszmötölni a szobájukban. Mennyire okos még a gyerek szervezete – tudja mire van szüksége!)

2. SOKAT és SOKFÉLÉT olvastak

Talán nem meglepő, hogy az olvasás is szerepel a listán, de ami itt szerintem érdekes, az az, hogy kifejezetten sokféle irodalmat olvastak. És nem csak könnyű olvasmányokat. Minél színesebb a paletta, amiből a könyveket választjuk, annál inkább tágul az ember világnézete. A fenti hírességek előszeretettel olvasták a Bibliát, a Koránt, buddhista szövegeket, szépirodalmat és szakirodalmat, újságokat és folyóiratokat egyaránt. Sokan már az iskolába is úgy mentek, hogy valamilyen könyv volt a kezükben. Sőt, saját bevallásuk szerint sokuknak a szülei már azt kérték tőlük, hogy kevesebbet olvassanak.

Ebből nekem nem csak az a fontos mondanivaló, hogy szeressen a gyerek olvasni, hanem hogy minél többféle olvasmány kerüljön a kezébe. Ezt pedig már kisgyerekkorban el lehet kezdeni, amikor is mi, szülők vagyunk a felelősek azért, milyen könyv legyen a gyerek esti meséje, aztán később, hogy milyen könyvet vesz a kezébe.

3. Sokat játszottak szerepjátékot

Az egyik közös nevező ezeknek az embereknek a gyerekkorukban, hogy (nem szervezett, egyesületbeli sportkörökbe jártak, hanem) szabadidejükben rengeteget szerepjátszottak. Otthon, a kertben, a játszótéren, haverokkal vagy egyedül, indiánok, bankrablók, kalózok és varázslók szerepeibe bújtak és órákon át a képzelet birodalmában időztek. Ezzel aztán jól megizmosították a jobb agyféltekéjüket, ami a kreativitásért, alkotásért felelős.

4. Kísérleteztek 

Nem is gondolnánk, hány sikeres ember gyújtott fel vagy robbantott fel valamit gyerekkorában… Vagy rázta meg az áram (direkt vagy véletlenül). Az biztos, hogy az új dolgokkal való kísérletezés, a “tudni akarom hogyan működik”, a dolgok mögé való betekintés, az ok-okozati összefüggések megértése mind segítenek a sikeres gondolkozás kialakulásához. Ezek az emberek mind megőrizték gyermeki kíváncsiságukat.

No, ez az a pont, amit anyaként nem biztos, hogy szívesen bátorítanék a gyerekemben, vagy legalábbis csak bizonyos keretek között – mármint a kísérletezést. Szóval gyufa, áram, balta kizárva, egyébként lehet túrni a kertben, locspocsolni a fürdőszobában, barangolni, építeni, megfigyelni az erdőben. És ha apa ott van még barkácsolhatnak is. (Ajaj, vajon a fiúk hány éves koráig fogom tudni betartani ezeket a szabályokat…?)

5. Sok kreatív játékot játszottak

És ismét csak a jobb agyféltekéről van szó. Bár az üzletben sikeres emberek napi tevékenységének jó részében a bal (racionális) agyfélteke dominál, érdekes módon fiatal korukban rengeteg jobb agyféltekés tevékenységet folytattak (némelyikük most is). Verset, mesét, előadást írtak, hangszeren játszottak, zenét írtak, rajzoltak, festettek, számítógépes programot írtak, stb. Saját kedvtelésből, nem szervezett keretek közt!

Ismét csak egy bizonyítéka annak, hogy a valódi, kötetlen, szabad gyerekkori játék az egész életre kihatással van. Nem kell agyonzsúfolni, hajszolni a gyerekeink napjait (vakáció alatt meg pláne nem!), csak hagyni kell őket játszani. Minél kevesebb a csábító körülmény (lásd játékokkal telezsúfolt szoba, számítógép, tv, kütyü, stb.), annál kreatívabban és találékonyabban fognak tudni játszani. Akkor válhat egy fadarabból puska, furulya, varázspálca, horgászbot és bármi más a gyerekek fantáziájának megfelelően.

6. Fogyasztás helyett alkotás

Az olvasás, zenehallgatás, filmnézés szuper elfoglaltság, de ezek mind passzív tevékenységek. A fent említett sikeres emberek kamaszkoruk nagy részét nem ezekkel a tevékenységekkel töltötték, hanem inkább alkottak valamit. Új dolgokat csináltak. Új projekteket indítottak el. Teljesen mindegy, milyen sikerrel, a lényeg, hogy megérezték a teremtés, a kreatív alkotás ízét.

Talán nekik könnyebb volt ráunni egy könyvre vagy egy unalmas tv csatornára harminc évvel ezeleőtt, de manapság elég egy tablet és izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat lát rajta a gyerek. Szülő legyen a talpán, aki alternatívát tud ajánlani a kütyüs játékokkal és az internettel szemben. Pedig lehet! Csak érdemes kicsi korban elkezdeni és nem kívülről mondani az okosat, hanem együtt játszani, alkotni a gyerekekkel. Ha már bevezettük őket az teremtés örömébe, egy idő után maguktól is szívesen alkotnak majd.

7. Nem nyomasztotta őket a barátoknak való megfelelni vágyás

Kikerülhetetlen dolog, hogy az iskolában klikkek, haveri társaságok vannak, ahova sokan tartozni akarnak. Nagy csapda ez, mert sokszor a kamasz összes energiája arra megy el, hogy bekerüljön, majd bent maradjon egy ilyen baráti társaságban, közben pedig átveszi a csoport értékrendjét – legyen az bármilyen is. Pedig ennek nem kell feltétlen így lennie, szülőként igenis sokat tehetünk azért, hogy ezt a gyerekünk elkerülje.

Nos, ezek a híres emberek kamaszként lehet, hogy különcnek számítottak, mindenesetre nem fűtötte őket a vágy, hogy bekerüljenek az iskolai haveri bandákba. Talán pont azért, mert sok időt töltöttek egyedül és így a saját gondolataikkal voltak elfoglalva, nem a mások elvárásai számítottak.

Nem mondom, hogy a mai ingergazdag, rohanó, stresszes világban könnyű megvalósítani a fentieket. De azt sem mondom, hogy lehetetlen. Hiszen sokan rengeteg energiát fordítanak a gyerekeikre, csak nem biztos, hogy a megfelelő irányba terelgetik őket. Persze, az sem biztos, hogy létezik olyan, hogy megfelelő irány, hiszen mindenki élethelyzete, gyereke, álmai-vágyai, céljai mások. Mindenesetre érdemes legalább elgondolkozni a fentieken és ha van olyan, amivel azonosulni tudsz, beépíteni a gyerekek életébe.

Az eredeti cikk itt olvasható.

írta: Hanula Erika

illusztráció: Kathy Hare