video-games-fan-893839-mAz egyik legkényesebb téma kisgyerekes szülők körében, hogy hogyan és mikor engedjem a gyerekemet internetezni. Hogyan tudom megértetni vele a veszélyeit, buktatóit, előnyeit-hátrányait. Egy tuti recept ebben az esetben sem létezik (mint ahogy semmilyen más esetben sem) mégis néhány kapaszkodópontot mindenkinek érdemes figyelembe vennie.

Mi, kisgyerekes szülők, az a generáció vagyunk, akik az internettel, mint jelenséggel már felnőtt fejjel, azaz (többé-kevésbé) kifejlett személyiséggel találkoztunk. Amikor elkezdtünk fórumokat olvasni vagy hozzászólni, már mélyen a személyiségünkben voltak olyan alapvető dolgok, hogy direkt a másikat nem bántjuk meg, hogy attól mert másnak más a véleménye, még nem kell őt utálni, stb. Persze rengetegen az anonimitásnak köszönhetően magasról tettek ezekre a szabályokra, mégis attól még tény, hogy mi ezekkel kimondott-kimondatlan szabályokkal tisztában voltunk.

Nem úgy, mint azok a fiatalok, akik beleszülettek az internet korába. Számukra az internet ugyanolyan magtól értetődően létezik, mint a villanykapcsoló vagy a távirányító. Viszont a személyiségük épp hogy csak bontakozik, alakul, formálódik, épp azzal egy időben, ahogy az internetet mindennapos használati tárgyként kezelik. Azaz ennek a szabályait is tanulják, a tanulási folyamat részesei. Tanárai pedig mi, felelős szülők vagyunk.

Ahogy azt sem teszem meg, hogy a síelni még nem tudó gyerekemre felcsatolom a lécet, vállon veregetem a domb tetején, hogy “Sok szerencsét”, majd magára hagyom, hogy tanuljon meg síelni, úgy a számítógép elé sem ültetem le csupán azzal, hogy “Tessék, használd”. Segítek neki az első lépéseknél, megmutatom, mi hogy működik, mi lehet veszélyes, mitől lesz szép, hasznos és élvezetes. Aztán pedig ahogy egyre ügyesedik, úgy engedem el a kezét fokozatosan, ami persze majd abban fog végződni, hogy egyedül is elengedem sítáborba, azaz egyedül is tud felelősségteljesen internetezni.

Ehhez a tanítási-tanulási folyamathoz feltétlenül hozzátartozik az is, hogy hogyan lesz belőle internetes oldalak aktív hozzászólója. Ugyanis az internet tele van ún. trollokkal, akik kihasználva az internet azon lehetőségét, hogy arc és név nélkül nyilváníthatnak véleményt, kifejezetten rosszindulatú és bántó hozzászólásokat írnak. Az Indexen megjelent egy cikk, ami ennek a pszichés hátterét boncolgatja, amiből kiderül, hogy ezek a hozzászólók egyébként a való életben lehet, hogy teljes normális beszélgetőpartnerek, de a számítógép kihozza belőlük a szadista (!) hajlamot: “Ezek az emberek nem sorozatgyilkosok és nincs szexuális devianciájuk sem, de valamilyen érzelmi töltést kapnak akkor, ha más embereket látnak szenvedni.” Döbbenetes belegondolni, de ezek a hozzászólók oly mértékben tudják bántani az egyébként labilis érzelmi életet élő (általában) fiatalokat, hogy azok nem egyszer az öngyilkosságba menekülnek.

A trollok nagyon sokszor frusztrált felnőttek, akik a felgyülemlett feszültségeik levezetésére használják az internetet. Viszont sokszor előfordul az is, hogy a bántó hozzászólások fiataloktól, tinédzserektől származnak, akik épp keresik az identitásukat, akik lázadnak a világ ellen, akik amúgy is nyersen nyilvánítanak véleményt. A való életben és az interneten egyaránt, sokszor megbántva ezzel a környezetüket. És épp úgy, ahogy a való életben is szülőként, tanárként elmagyarázzuk nekik, mi a megengedhető hangnem, ugyanúgy érvényes ez a virtuális világra is.

Hogy ez hogy néz ki gyakorlatban? Ha a gyerekemet kifejezetten érdekli valamilyen téma, tegyük föl a különleges madarak, meg lehet neki mutatni, hogy az internet tele van érdekes és fontos információkkal ezzel kapcsolatban is. Együtt lehet böngészni az ide vonatkozó oldalakat, és ha kérdése merül föl közben, meg lehet neki mondani, hogy ezt bizony a szekértőtől itt az oldalon meg lehet kérdezni. Így együtt megírhatjuk a kérdést a fórumra, és együtt leshetjük rá a választ. Eközben pedig kitűnő alkalom nyílik rá, hogy elmagyarázzuk, miért kell normális hangnemben írni a levelet, hogy aki válaszol az egy élő, igazi ember, érzésekkel, saját véleménnyel. Természetesen egy idő után mindezt egyedül fogja megtenni, de addigra már ott lesznek az alapok, hogy hogyan szabad, jó, illik használni az internetet. Tehát a kulcs itt is abban áll, hogy időt, energiát, figyelmet szentelek a gyerekemnek.

Személy szerint azt gondolom (és bízom benne), hogy az a gyerek, aki otthonról normális értékrendszert hoz, az nem lesz ilyen mértékben deviáns, mégis nem szabad hátradőlni,mint aki jól végezte dolgát, miután a tizenegykét éves gyerekemnek kicsi korában normális érzelmi alapokat megadtam. Ugyanis pont ez az a kor, amikor a társak egyre nagyobb befolyással lesznek rá, amikor már az lesz a követendő példa, amit ők csinálnak, nem pedig a szülői ház. A haverok gyerekkori neveltetéséről pedig nem igazán tudhatok.

A napokban nagy port kavart az interneten egy amerikai anyuka és lányának esete: A tizenkét éves kislány trollkodott valamilyen fórumon, és mikor az eset kiderült a szülők számára is, az anyuka megíratott egy papírt a lánnyal, lefényképezte vele, és kirakta a gyereke FB oldalára. A lapon a következő szöveg állt:

“A nevem Haily. Alapvetően kedves és gondoskodó lány vagyok, de néha hajlamos vagyok rossz döntéseket hozni a közösségi portálokon. Büntetésként eladom az iPod-omat, és az árát a BeatBullying Alapítványak (egy internetes zaklatás ellen küzdő amerikai szervezet) adományozom abban a reményben, hogy ettől meg fog változni a viselkedésem és a jövőben tartózkodni fogok a zaklatástól. Mert a zaklatás rossz.”

(Ha a kislány bűnbánó arcát is szeretnétek megnézni, kattintsatok ide.)

Nos, ezzel a módszerrel lehet egyetérteni vagy elítélni, de a tény attól még tény, hogy a lány édesanyja foglalkozott a témával, fontosnak tartotta, hogy a lánya (is) megértse, ez komoly dolog.

A gyerekek nem feltétlen vannak tisztában vele, sőt sokszor még a felnőttek is elfelejtik, hogy azt a bejegyzést, cikket, amihez pocskondiázó, bántó hozzászólást írnak, azt bizony hús-vér emberek alkották. Érző lények, akik szó szerint a világ előtt, arccal és névvel (!) felvállalják a véleményüket, ami sokszor igen megosztó lehet, de legtöbbször azzal a szándékkal írnak, hogy információt közöljenek, segítsenek másoknak. Érző lények, akiknek ezek a bejegyzések bizony fájnak. Mint megannyi arcul csapás. Nem azzal van a baj, ha valaki más véleményen van, hiszen attól szép a világ, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, hanem azzal, hogy ezt a véleménykülönbséget milyen stílusban adja át.

Hogy saját példánál maradjak: A Csupa Szív Magazin kifejezetten azzal a szándékkal jött létre, hogy segítse a szülőket, pedagógusokat, hogy pozitív energiát sugározzon. Sok visszajelzés alapján látom is, hogy ez célba is ér, mégis vannak páran, akik kifejezetten bántanak a hozzászólásaikkal. Nem más véleményt fogalmaznak meg, hanem egyszerűen bántanak. Ezeket a troll hozzászólásokat én bizony törlöm és a jövőben is törölni fogom, aminek két oka is van:

Egyrészt szeretném, ha egyel több olyan oldal lenne az interneten, ahova jó jönni, amit jó olvasni, mert jó energiái vannak. Ami példa lenne (esetünkben a szülőknek), hogy milyen egy “tiszta” oldal. Természetesen a véleménykülönbségekről szóló bejegyzéseket meghagyom, hiszen pont az a mottónk, hogy egyfajta jó megoldás sosem létezik, és a szülők sokat tanulhatnak a kommentekből is. Viszont trolloknak a Csupa Szíven nincs helyük!

Másrészt, ahogy a macskámnak sem hagyom, hogy az ágyam közepére piszkítson, úgy más embernek sem engedem meg, hogy az internetes életembe rondítson. Egy olyan helyre, ami sok embernek segítséget jelent, és azért jön ide, hogy a pozitív energiáiban megmerítkezzen.

Ha van véleményed a cikk kapcsolatban, kifejezetten kérem, hogy kommentben oszd meg velünk, hiszen így mindannyian tanulhatunk belőle, csak arra kérlek, a stílusod legyen támogató, segítő szándékú és ne bántó. Ha pedig úgy érzed, másoknak is érdemes lenne tanulni a cikkből, kérlek oszd meg!

írta: Hanula Erika