A két-három éves gyerekek elképesztően kreatívak. (Akinek a gyereke próbált már különböző tárgyakkal a konnektorba nyúlni, az tudja miről beszélek.) Aztán, ahogy cseperednek és jönnek az “ezt így kell csinálni” meg az “ezt így szoktuk” illetve az intézményesített iskolai évek, a legtöbb esetben kopik-kopik a kreativitás, míg végül lesüllyed a béka feneke alá. Pedig felnőtt korban aztán sok olyan munkahely lesz, ahol a kreativitás döntő fontosságú. Meg egyáltalán, szerintem a teljes élethez elengedhetetlenül fontos, hogy kreatívak, alkotó kedvűek maradjunk. 

Pedig megvan a módja annak, hogy a gyermeki kreativitást megtartsuk. Sőt nem is egy, hanem sok-sok különböző módja! Most azt szeretném bemutatni, a rajzoláson keresztül hogy tudjuk ápolni, fejleszteni ezt magunkban.

1. Sokat rajzolj együtt a gyerekeddel!

Ha azt látja a gyereked, hogy te is szívesen rajzolgatsz vele, akkor sokkal nagyobb kedvvel fog ő is leülni rajzolni. Így pozitív érzések kapcsolódnak ehhez a tevékenységhez, ez fog mélyen beivódni a lelkébe. Arról nem is beszélve, hogy hidd el, a te lelkednek is jót fog tenni egy kicsit kikerülni a mosogatás-rendrakás-főzés folyamából, és hagyni egy kicsit elkalandozni az alkotás birodalmában. Még ha az csak irkafirka is.

2. Soha ne mond, hogy “Én nem tudok rajzolni”!

Szerintem a legtöbb felnőtt (beleértve magamat is!), ha leül a gyereke mellé rajzolni, ügyetlennek érzi magát, mert pálcikaembernél jobbat nehezen tud rajzolni. Ennek ellenére soha ne mondd a gyereked előtt azt, hogy nem tudsz rajzolni, mert a ők a példákból tanulják a legtöbbet! Minél többet mondogatod, annál inkább ez rögzül a gyerekedben is.

3. Nem baj, ha nem életszerűek a rajzaitok!

Sem a tiéd, sem a gyerekedé. Nem az a legfontosabb egy rajzban, hogy valósághű legyen. Sokkal fontosabb, hogy élvezzétek az alkotás örömét! Ha úgy érzitek, nem tudtok életszerű tehenet rajzolni, sebaj. Rajzoljatok kitalált tehenet kitalált színekkel. Ha elengeditek a fantáziátokat, és nem ragaszkodtok a szabályokhoz, turbó üzemmódba kapcsol a kreativitás!

4. Ne várd, hogy a gyereked bármilyen eredményt is produkáljon!

Lehet, hogy a kész rajz egy értelmezhetetlen irkafirka lesz. Nem baj! A folyamat sokkal fontosabb, mint maga az eredmény. Amíg rajzol, azalatt edződik a kreativitása. Érdemes egyébként megkérni, ha elkészült a rajzzal, hogy meséljen róla. Így a szóbeli kifejezőkészségét is fejlesztheti. Lehet, hogy három évesen még alig tud mondani valamit róla, de idővel elképesztő meséket tudnak hozzá mondani! (Ez abszolút saját tapasztalat.)

5. Soha ne szóld le az alkotását!

Nincsen szép és csúnya kiskutya, csak olyan, amit a tudása legjavával szívből rajzolt. Mindig értékeld az erőfeszítését a végeredménytől függetlenül! Ez nagyon fontos a helyes önbizalom kialakulásához! Arról nem is beszélve, hogy néha kifejezetten kedveskedni akar a rajzával. Itt olvashattok erről egy tanulságos cikket.

6. Legyen a rajzolás élvezetes, érdekes tevékenység!

Millió módja van, hogy az alkotást érdekessé tegyük anélkül, hogy az versenyt, stresszt vagy megfelelni vágyást szülne. Nem feltétlen azt kell lerajzolni, amit láttok. Sőt! Itt olvashattok egy jó példát, de a sorozatot még folytatni fogom további érdekes játékokkal.

7. Próbáljatok ki sok-sok technikát!

A kisgyerekkori szárnypróbálgatások pont arról szólnak, hogy minél több technikával, textúrával, anyaggal és módszerrel találkozzon a gyerek. Próbáljatok ki különböző festékeket, ecseteket, borotvahabot, ételfestéket, ceruzákat, krétákat, zsírkrétákat, stb.

8. Tartsátok a rajeszközöket elérhető helyen!

Így ha kedve támad a gyerekednek, bármikor alkothat. Én ezért csináltam meg a Kreativitás Dobozát. A kreatív munka nem időhöz szabott. Nincs olyan, hogy kedden tízkor kreatív vagyok, ezért akkor rajzolok. Jó, ha tudja a gyerek, hogy ha jön az ihlet, ha eszébe jut valami, ha alkotni akar, akkor bármikor eléri a rendelkezésre álló eszközöket.

9. Ne várj olyan eredményt a gyerekedtől, amire az életkora szerint még nem képes!

Nyilván egy aprólékos rajzhoz jó finom motorika szükséges, ami óvodáskorban még változóban fejlődőben van. Nem kell táblázatokat bújnod, hogy egy bizonyos korú gyereknek mit kell már tudnia (amúgy is a hideg ráz az ilyen összesítésektől), de ne ess kétségbe, ha a szomszéd Pistike már egy teljes cowboy-t tud rajzolni, a te gyereked meg még csak pálcikaembernél tart.

10. Az alkotás legyen rugalmas, nyitott és szabad!

Ne mondd meg a gyerekednek mit és hogyan kell csinálnia. Hagyd őt felfedezni, kísérletezni, próbálgatni. Ezért nem szerencsések az előre megrajzolt színezők (azoknak egész más a rendeltetésük, nem a kreativitás fejlesztése). Ha hagyod őt a saját tempójában kibontakozni és saját világában alkotni, rengeteget teszel, hogy a későbbiek folyamán is rugalmas, szabad és nyitott gondolkodású legyen.

+ 1. Ne csak alkossatok együtt, de élvezzétek más emberek alkotásait is!

Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked nyitott legyen a művészetekre, mutasd meg neki, hogy mások is milyen fantasztikus dolgokat képesek alkotni. Ebben a bejegyzésben részletesen is olvashatsz róla, hogy ezt hogyan tudod elérni.

Azt hiszem, a rajzolás sokkal több annál, mint hogy milyen munka kerül ki a gyerek kezei közül. Az egész személyiséget érinti: növekszik az önbizalom, rugalmas marad a gondolkodásmód, edződik a fantázia és nem utolsó sorban a gyerek megtapasztalhatja az alkotás örömét, a flow-t.

Nem semmi csomagot adhatunk neki ezzel útravalónak!

írta: Hanula Erika

illusztráció: Lu Mignon