Mi, nők rendkívül sok terhet hordunk magunkon. Pláne, ha az illető nő anya is egyben. Helyt állni a világban társként, feleségként, partnerként, barátként, anyaként, munkatársként, önmegvalósító nőként rengeteg munkát jelent. És miért van az, hogy ezt a sok munkát még csak nem is tudjuk úgy élvezni, mint ahogy azt lehetne?

Azért, mert rengeteg olyan hazugságot elhiszünk a világnak, ami azt sugallja, hogyan is kellene élnünk, dolgoznunk, cselekednünk.

Olyan hazugságokat, minthogy:

• egy anya legyen mindig jókedvű és mosolygós a családjával
• csak akkor vagy jó anya, ha a hét minden napján, a nap 24 órájában a gyerekeidre, a családodra figyelsz
• egy anyának nem lehet elege a világból
• egy igazi anya csak és kizárólag igény szerint szoptat minimum a gyerek egyéves koráig
• minden nap, minden étkezésre valami különlegeset és egészségeset kell a családi asztalra tenni
• a ház legyen olyan rendezett és tiszta, mint amikor csak két felnőtt lakta és nem két felnőtt + egy/kettő/három gyerek
• egy anya hozza ugyanazt a fizikai formáját, mint a gyerekek születése előtt
• egy anyának mindig helyesen és türelmesen kell bánnia a gyerekeivel, különben maradandó lelki sérüléseik lesznek
• ha pedig a fenti elvárásoknak nem tud megfelelni, lelkiismeret furdalást kell hogy érezzen.

Ördögi kör ez: a média, a körülöttünk lévő világ sugallja ezt, ugyanakkor mi magunk is részesei vagyunk a minket körülvevő világnak. A média sem tudná fenntartani ezt a tökéletes nő mítoszát, ha mi, olvasók nem lennénk vevők rá. Ha nem próbálnánk meg megfelelni ennek az ideálnak és büszkén azt mutatni a világnak, hogy lám, mi milyen közel állunk a tökéleteshez. Pedig senki nem tökéletes.

Sokkal őszintébb lenne felvállalni magunkat, és ha egy megfáradt, ideges szülőtárssal találkozunk, rámosolyogni biztatóan, hogy bizony mi is érezzük/éreztük már magunkat hasonlóan. Majd elmúlik, ne aggódjon. Érdekes dolog ez, egy-egy ilyen mosoly szinte le tud venni a gondterhelt szülő válláról egy kis súlyt.

Mellékhatásként pedig gondoljatok csak bele, mit tanulhat a gyerekünk ilyen példa láttán? Ennél jobb empátiát tanító kurzus nem is kell nekik!

Mosolyogjatok, vállaljátok fel magatokat és ne akarjatok tökéletesek lenni!

írta: Hanula Erika