pencil-1364888-mEgyszer egy szuper foglalkozáson jártam a gyerekeimmel, ahol egy nagyon érdekes feladatot kaptak. Mindenki kapott egy A4-es papírt, amit négy részre osztottak. A bal felső negyedbe azt kellett lerajzolnia mindenkinek, hogy hogyan látják magukat. Az alatta lévő területre azt rajzolták le, hogy mit gondolnak, mások hogyan látják őket. A jobb felső négyzetbe azt rajzolták le, hogy milyennek szeretnék látni magukat, míg a maradék jobb alsó sarokba azt, ahogyan szeretnék, hogy mások lássák őket.

Tudom, hogy a gyerekrajzok elemzése egy külön szakterület, és nem is szándékozom megfelelő tudás nélkül belekontárkodni. Mégis, azt gondolom, még a laikus szülő számára is nagyon érdekes bepillantást enged nyerni ez a fajta rajz a gyereke aktuális lelki világába. Mert persze, az, hogy hogyan látom magamat (meg persze a többi rajzolandó téma is) ugyanúgy változik napról napra, mint ahogy egy felnőttnek is vannak magabiztos napjai és olyanok is, amikor szürke kisegérnek képzeli magát. Tehát fontos, hogy tudjuk, az aktuális állapotot látjuk, azt viszont nagyon szépen láthatjuk. És persze (ha megfelelően érett hozzá a gyerek) ennek kapcsán kötetlenül lehet beszélgetni is vele a képekről, a témákról.

Ezt a rajzot a nagy fiam készítette 6 évesen:

B

Arra az elhatározásra jutottam, hogy ezt a fajta önarcképet minden évben megrajzoltatom a gyerekeimmel, és egymás mellé fűzve fogom eltenni őket.

írta: Hanula Erika