Hajnali két óra, az ötéves fiam az alvós macijával a kezében megjelenik a hálószobánk ajtajában, szemét álmosan dörzsöli, alig kivehetően mormolja “rosszat álmodtam anya, itt akarok aludni nálad” és befészkeli magát a meleg takaróm alá. Félálomban átkarolom a kis testét, beleszagolok az illatos hajába, bőrébe és visszasüllyedek az álomba. Reggel pedig arra ébredek, hogy ott szuszog mellettem a gyerekem, úgy alszik, olyan kisimult arcvonásokkal, ahogy csak egy gyerek tud, mint egy angyal.

Ismerős a történet?

Mindegyik gyerekemmel átestünk azon a szakaszon, amikor félt éjszaka a sötétben, és mellettem keresett és talált megnyugvást. De miért fél egy kiegyensúlyozott, szerető körülmények közt növekvő gyerek?

Ez bizony teljesen normális, mert ahogy a kisgyermek az egyik fejlődési szakaszból a másikba lép ismeretlen, számára megmagyarázhatatlan dolgokkal találkozik. Az ismeretlen pedig – mint bennünk, felnőttekből is- félelmet vált ki. Ha viszont megértik a dolgok közti összefüggéseket (miért dörög az ég, hogyan él egy pók, stb.) akkor máris felfogható lesz a világ számukra, elveszti félelmetes mivoltát.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden félelmet meg lehet szüntetni ésszerű magyarázatokkal. Sőt, ami a felnőtt számára ésszerűnek tűnik, az a kisgyermek számára néha felfoghatatlan és csak egyre növekszik benne a bizonytalanság érzése. Mivel vannak olyan helyzetek, amikor a félelmek meghatározása egy kisgyermek számára még túl nehéz, arra kell törekednünk, hogy megkapja tőlünk azt a segítséget, amivel kifejezheti a gondolatait, félelmeit.

Ehhez a leghatékonyabb segítség a báb- és szerepjátékok. Az ilyen játékok által a gyerek belebújhat a félős, a mindenható, a varázsló, a gonosz, stb. szerepébe, és felszínre tudja hozni azokat az érzéseit, amelyeket egyébként nem merne vagy nem tudna megfogalmazni, azaz a tudatalattijában rejtőznek. Ha kijátssza magából ezeket a szorongató érzéseket, csökken a feszültség, a játék közben megoldási stratégiákat tud kitalálni, így felül tud kerekedni félelmein.

Többek között ezért fontos, hogy teret engedjünk a gyerekeknek a szabad játékra is, ne táblázzuk túl a napjait, mert az ilyen “haszontalan, csak játékkal töltött” idő kulcsfontosságú az egészséges személyiség kifejlődéséhez!

Ahhoz, hogy az ilyenfajta játékok igazán hatásosak legyenek, az alábbiakra kell figyelni:

• Ha felnőtt is részt vesz a játékban, ne próbálja meg átvenni az irányítást, “ésszerűsíteni” a történetet. Hagyjuk, hogy a gyerek maga “írja” a történetet.
• Minél több fajta figura felhasználható legyen a játékban, jó és rossz jellemek, nők és férfiak, emberek és fantázialények, stb, hogy minél árnyaltabban tudja a gyerek kifejezésre juttatni az érzelmeit.
• Ne korlátozzuk a gyereket időben, ha éppen belemélyedve dolgozza ki magából a félelmeit – a vacsora igazán várhat még tíz percet ilyen esetben.
• Jó, ha mindig egy helyen tartjuk a bábokat, plüssfigurákat, hogy a gyereknek bármikor elérhető legyen, ha szükségét érzi.
• Nagyon fontos: ne ítélkezzünk!! Ez a fantázia, az elfojtott érzelmek, a tudatalatti világa, ne próbáljuk meg, ne most próbáljuk meg a morális értékelést megtanítani gyermekünknek.

A szerepjátékokhoz hasonlóan a meseolvasásnak is nagy feszültségoldó szerepe van. Ilyenkor a gyerekek ugyanúgy azonosulnak a főhőssel, mint a bábjátékok alkalmával, ugyanúgy megtapasztalják, hogy a kicsi, a gyenge, a legyőzött (Jancsi és Juliska, Piroska) is felülkerekedhet saját elesettségén, félelmén és legyőzheti a gonoszt. Fontos, hogy minél kevésbé rágjuk a gyerekek szájába a történetet gazdag illusztrációval, vagy hangoskönyv esetén aláfestő zenével. Ha viszont mi, a felolvasó, aki egyben a szeretett felnőtt is, játszunk a hangunkkal, arcunkkal, segítünk a gyereknek, hogy saját magában alkossa meg a történet képi világát, miközben a biztonságot nyújtó felnőtt testközelben van. Pont emiatt lehetnek félelmetesek az olyan tévé mesék, amiket mi felnőttek inkább szórakoztatónak tartunk (pl. Tom és Jerry).

A kifejezetten a félelmeket feloldó vagy félelemmel foglalkozó mesekönyvet kerestek, feltétlenül látogassatok el az Égigérő oldalára, mert ott tematikus gyűjteményt találhattok ebben a témában.

Mivel a kisgyerekek még nem tudják megfelelően elválasztani a valóságot a képzelet világától, ezért sokszor olyan dolgoktól is félnek, amit a felnőttek nem értenek. Viszont ezt az “összecsúszott két világot” fel is lehet használni arra, hogy legyőzzük a félelmeket, hiszen a jó varázslatban ugyanúgy hisznek, mint a gonoszban.

Készítsünk a gyerekekkel együtt félelműző talizmánt, nyakláncot, karkötőt, varázskövet, amit mindig magával hordhat, ami megvédi a gonosz szellemektől, szörnyektől. (Ha olvastátok Marék Veronika: Laci és az oroszlán című könyvét, pontosan értitek, miként működik ez a varázslat) Ez a védőtárgy lehet egy készen vásárolt holmi is, de sokkal nagyobb súlya van, ha a szeretett személlyel közösen készítik el. Ha ötletet szeretnétek, hogyan lehet ilyen csecsebecséket készíteni, bogarásszatok itt.

Ugyanígy készíthető védőangyal az ágy fölé (papírból, anyagból, ping-pong labdából) vagy szelleműző spray (spriccelős flakonba tegyél vizet és esetleg egy pár csepp illóolajat, amelyik illattól fél a szellem) az esti lefekvéskor fellép félelmek elűzéséhez.

Felhasznált irodalom: Johanna Friel: Féleleműző játékok

írta: Hanula Erika