A napokban nagy port kavart az a gyerekneveléssel kapcsolatos “szakkönyv”, ami részletes és pontos utasításokat ad arra vonatkozóan, hogyan kell verni a gyereket. Először teljesen letaglózott a dolog. Hogy mi van?!?!? 2017-et írunk, könyörgöm, a Föld civilizáltnak mondott részén élünk és még felmerül valakiben az, hogy gyereket verjen?! Sőt, az, hogy erről írjon?!

Az első sokk után arra gondoltam, bizony, lehet, hogy tényleg vannak olyanok, akik azért emelnek kezet a gyerekre, mert anno őket is így nevelték. Mert ezt a mintát hozzák magukkal és amikor elönti őket a tehetetlen harag, amikor nem urai a logikus és józan gondolkodásnak, akkor ösztönösen is visszanyúlnak ahhoz az eszköztárhoz, ami gyerekkorukban mélyen beleégett a tudatukba (vagy tudatalattijukba). Nem elítélni akarom ezeket az embereket, csak szeretnék rámutatni, hogy miért nagyon káros erőszakot alkalmazni a gyereknevelés során.

Nulladik számú szabály: Gyereket nem ütünk meg. Soha. Semmilyen körülmények között. 

Hogy miért?

Mert a gyerekkori erőszak sose múlik el nyomtalanul.

Mert a bántalmazott gyerek felnőttkorára nagy valószínűséggel válhat maga is bántalmazóvá vagy áldozattá.

Mert a gyerek ezt a problémamegoldási stratégiát fogja megtanulni. Ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, akkor kihasználja a testi fölényét és ütni fog. Ezek után senki ne csodálkozzon, hogy az iskolában vagy az óvodában folyton verekszik a gyerek. (Ja, és ne a gyereket tessék ilyenkor pszichológussal “megjavíttatni”, hanem a szülő nézzen csak magába.)

Mert az a nagyon fontos és őszinte szülő-gyerek kapcsolat, ami segítené a gyereket a felnőtté válás útján örökre megsérül. Örökre elveszti a gyerek a bizalmát a szülője felé.

Mert a veréssel együtt járó lelki sérülés legalább olyan súlyos, mint maga a testi sérülés. És amíg a seb a testen viszonylag gyorsan beforr, az ember egész életében cipeli magával a lelki sérüléseket.

Nem szabad azzal takarózni, hogy én is kaptam egy két pofont az apámtól, mégis ember lett belőlem. (Egyébként is szerintem helyesebb lenne úgy megfogalmazni, hogy én is kaptam egy-két pofont, ennek ellenére ember lett belőlem.)

Csak azért, mert valamit a múltban alkalmaztak nem jelenti automatikusan azt, hogy az helyes is volt. 

Az erőszaknak nagyon sok fajtája létezik az egészen “enyhe” elcsattanó pofonoktól a nagyon súlyos bántalmazásig. De egyiknek sem szabad teret engedni!! 

Azt például tudtátok, hogy Magyarországon becslések szerint 40-50 gyerek hal meg évente rázás miatt? Amikor az anya megrázza a pici babát, mert idegesíti, hogy sír. Mivel a gyerek csigolyái nem elég erősen kapaszkodnak egymáshoz , és az anya nem tartja a fejét, sőt rázza a testét, az olyan, mintha te öv nélkül ütköznél autóval.  Ezt például nagyon fontos lenne tudatosítani minden anyukában.

(Ez utóbbi adatot ebből a cikkből merítettem, ahol további nagyon fontos gondolatokat olvashattok még dr. Gyurkó Szilvia tollából)

Végül pedig egy 2005-ben született törvény szerint a gyerekkori bántalmazás Magyarországon bűncselekménynek minősül. De ne ezért ne verd a gyereked!

Hanem azért, mert egy csodát hoztál világra (akár anyaként, akár apaként), aki a te segítségeddel akarja megtalálni a helyét itt a Földön. Vigyázd őt, szeresd őt és bánj vele úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak mások. 

Peace.

Comments

comments