Egy kedves ismerősöm, az Értsünk Szót kezdeményezés egyik alapítója az egyik Facebook bejegyzésében a következő idézetet írta:

“Csak egy kis türelem, hogy elmagyarázod az okokat, amiért azt kéred, hogy legyen csendben, vagy mossa meg a fogát, hosszú távon együtt jár azzal, hogy igazán jó kapcsolat alakul ki szülő és gyereke között.” (Outlaw Mom)

Teljesen egyetértek vele! Viszont ennek kapcsán eszembe jutott, hogy megosszam veletek, én hogyan értem el, hogy a gyerekeim szeressenek fogat mosni. Merthogy próbálkoztam én mindennel: szép szóval, nem szép szóval, logikus magyarázattal, egyszerűen parancsolva, jó példával – semmi nem működött. A fiaim egyszerűen utáltak fogat mosni, ahol lehetett elmismásolták a dolgot.

Aztán eszembe jutott, hogy a gyerekek kommunikációs eszköze alapvetően a játék. A rendrakásnál már bejött, hát bepróbálkoztam itt is. És bingó!! Amint játékkal kapcsoltuk össze a fogmosást, máris élvezetes időtöltés lett. Körülbelül így hangzott az első játékos fogmosásunk:

Én: Te, Bence, tudtad, hogy a szádban igazából Fogmanók laknak? Hosszú fehér hajuk meg szakálluk van, és mindig belegabalyodnak a fogaidba.

Bence (vigyorog): Tényleg?

Én (miközben a fogkrémet a fogkefére nyomom és a kezébe adom): Aha, most is ott ül ám egy a hátsó fogadon. Alul. Én innen is látom. Piszkáld csak meg a fogkeféddel.

Bence (elkezdi sikálni a fogát hátul)

Én: Jaj, szegény Fogmanó, most kipiszkáltad a helyéről. Hopp, felugrott az emeletre!

Bence (habzó szájjal vigyorog , és a fogkeféjével a felső fogsorát kezdi sikálni)

Én: Hűha, most meg átszaladt a másik sarokba! Most alul van. Most meg fölül.

Bence (arra mossa a fogát, amerre a manó menekül)

Én: Na, most meg itt van elöl. Köpjél csak, hátha elmenekül!

Bence (köp)

Én: Aztaaa, majdnem sikerült! De megint elszaladt. És megint hátra!

Bence (kissé alábbhagy a suvickolással)

Én: Jah, kérem, az ilyen simogatás még jól is esik a Fogmanónak! Ettől aztán jól érzi magát.

Bence (újabb erőre kap a fogmosással)

Én: Juj, megint átszaladt a szád másik felébe! Most föl. Most le. A nyelvedre. Jobbra, balra… (és folytatom addig, amíg kell.)

Bence (köp a végén)

Én (a mosdókagylóra mutatva): Nééézd, ott van! Sikerült! Te győztél! Leküzdötted a Fogmanót, ott fut a gyávaaa!

Minél részletesebben, meseszerűbben, nagyobb beleéléssel és mimikával csinálom, annál jobban élvezik.

Nem mondom, hogy minden alkalommal a hátuk mögött állok, és “közvetítem az eseményeket”  – van amikor maguk játsszák magukban – , de sokszor megállnak a fürdőszoba ajtajában kezükben a fogkefével és csak annyit mondanak: “Anya, mondod a Fogmanókat…?”

írta: Hanula Erika