mielőtt gyereked születettEmlékszel még milyen volt, mielőtt gyereked született volna és csak ábrándoztál róla, hogy milyen lesz majd ha… Hogy majd vasárnap reggel mezítláb fog kitrappolni a szobából, csillogó szemmel fogja hallgatni gyerekkorod kedvenc meséit, azokban az édes kicsi ruhákban lesz, amiket a boltok kirakataiban láttál…

Aztán az élet felülírta ezeket az idilli perceket. Mert a való életben más is történik, nem csak a reklámokban bemutatott tökéletesség. Egy gyerek bizony hisztizik, válogat a kajában, éjjel ezerszer is felkel, ha van testvére, mindenen összevesznek, nyafizik, bepisil, ezt akarja, azt akarja. Az anyja idegrendszerét meg kellőképpen borzolja. Sehol nincs tökéletes boldogság, hiába nyomatja ezt a média, a környezetünk, igenis mindenhol vannak magasságok és mélységek is. 

Mégis jó néha megállni és elgondolkozni, mi is volt az eredeti oka annak, hogy gyereket vállaltál. Talán nem is az eszeddel, inkább a szíveddel gondolj vissza. Próbáld meg felidézni magadban azt az érzést, amikor annyira vágytál rá, hogy a karodban tarthasd a picidet, aztán járjon át a hála érzése, hogy itt van veled. 

Emlékszel? Mindent megtettél volna, hogy gyereked szülessen.

De most eléggé értékeled, hogy van gyereked?

Tudsz örülni neki? Úgy igazán, az apróságoknak is vele kapcsolatban? Akár annak is, hogy sír, nyűgösködik, válogat – de itt van veled, ép, egészséges, okos és végtelenül szeret téged.

Amikor kórházban voltam pár napot a fiammal, akkor tapasztaltam, milyen sok szülő szeretgeti agyon a gyerekét és mondja “Csak gyógyulj meg, csak legyél egészséges, ez a legfontosabb!”, aztán pár hét múlva látom a játszótéren, hogy ugyanaz az anyuka hogy kiabál a gyerekével, egy jó szava sincs hozzá.

Ha tényleg fontos a gyereked, ne csak a bajban figyelj rá és szeretgesd! A szürke hétköznapokban is adj neki annyi figyelmet és odafordulást, amennyit igényel. 

Mert a gyerekek így is úgy is kikövetelik maguknak a figyelmet. persze a legkülönfélébb módokon: provokatív magatartással, megbetegedéssel, azzal, hogy “csimpánz módjára” lógnak rajtad és még ezer féle képpen – ebben (is) nagyon találékonyak a gyerekek.

Lebegjen a szemed előtt, hogy miért akartál gyereket és hogy hogyan képzelted el a kisgyerekes életet! Örülj a gyereke(i)ddel együtt töltött perceknek.

Örülj, hogy szülő vagy.

írta: Hanula Erika

illusztráció: Monica Calvo