Vélhetőleg és remélhetőleg nem nagyon kell érvelni amellett, hogy a gyereknek sportolnia kell, hiszen a mozgás, a fizikai állóképesség növelése mellett fontos szerepet játszik gyerekünk lelki, érzelmi, és szellemi fejlődése terén is.

Vannak gyerekek, akiknek ez maguktól jön, kipróbálnak több sportot, eljárnak edzésre, és a szülőnek csak annyi dolga marad, hogy beszerezze számára a sportruházatot, felszerelést stb. Az iskola is sok esetben segít, biztosít délutáni sportolási lehetőséget, de legalábbis a heti öt tesiórát, mint alapot. Az, hogy az osztálytársak, a suliban szerzett barátok mit sportolnak, szintén jelenthet némi inspirációt.

Mit tegyen a szülő, ha gyerekét a fentiek nem érintik meg, nem nagyon mozog, viszont egyre többet görnyed a számítógép (vagy a tévé) képernyője előtt? Nagy valószínűséggel ez sokunkat érintő kérdés, gyerekünk (kis)kamaszkorától feltétlenül. Lehet, hogy nem ugyanolyan mértékben, de a problémával előbb-utóbb minden szülőnek szembe kell néznie.

Szembenézni sem egyszerű – hiszen hajlamosak vagyunk áltatni magunkat azzal, hogy nem annyira súlyos a helyzet –, megoldani végképp nem az.

A felmerülő lehetőségek közül, mint általában, ezúttal is a pozitív változatok javasoltak, hiszen a szeretet és a bizalom nem hiányozhatnak az eszköztárból. Az sem kérdés, hogy a megoldáshoz mi is kellünk, azaz szánjunk több időt a gyerekünkre! Ne kifogásokat keressünk (munka vagy egyéb elfoglaltság), és ne másokat hibáztassunk (iskola, társadalom stb.), egyszerűen töltsünk minél több időt a családdal. Ha még kicsi a gyerekünk, azért, ha már kamaszodik, pláne.

Merre induljunk?

A legfontosabb, ha úgy tetszik, az első lépés, hogy legalább a hétvégéket tartalmasan – a tartalom alatt továbbra is a mozgást (is) értve – töltsük. Akkor is, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a gyerekünk hét közben edzésre jár, mert éppen kiválasztott vagy kipróbál egy sportágat. Ne mondjuk azt, hogy úgyis mozog eleget hét közben, semmi szükség a hétvégi kirándulásra vagy más programra.

Az aktívan töltött hétvége ugyanis tényleg csodaszer. Legyen az kirándulás, túra, kerékpározás vagy akár valamilyen adrenalindús program, olyan közös élményekhez juttatja a családot, amit otthon a tévé (vagy a monitorok) előtt ülve nem lehet megszerezni.

Miért fontosak a közös élmények? Mert erősítik a kölcsönös bizalmat, és így lehetőséget adnak a gyerek-szülő párbeszédre. Aminek az esélye egyébként rohamosan csökken a kamaszkor közeledtével.

Fentiek szellemében érdemes kipróbálni a szervezett eseményeket is. Egy teljesítménytúrán a gyerekek biztosan örülnek majd a pecsételőfüzetnek, egy futóverseny hangulata pedig garantáltan magával ragadja őket. A visszaszámlálás a rajtnál, majd a célba érkezés hatalmas élmények, a rajtszám és a befutóérem pedig igazi ereklyék lesznek. Ha tehetjük, válasszunk olyan versenyt ahol együtt futhatunk a kisebbekkel, esetleg váltót a nagyobbakkal, és mi magunk is új érzésekkel gazdagodunk. Ott, akkor ugyanis a gyerekünk csapattagként fog ránk tekinteni. Nem, nem veszítjük el ezáltal a szülői tekintélyünket. Ellenkezőleg.

Mikortól?

A lehető leghamarabb. Mert ha akkor próbáljuk elkezdeni a közös családi programokat, amikor már nem találjuk a hangot kamaszodó gyerekünkkel, vélhetőleg elkéstünk. Ha viszont abban nőtt fel, hogy együtt töltjük a hétvégéket, tele közös élményekkel, akkor később is szívesen jön velünk. Ha pedig a saját útját járja majd, akkor is kapott némi útravalót. Mindazt, amit a sport, a mozgás adhat: egészséget, kiegyensúlyozottságot, emberi kapcsolatokat. Sok mindent, ami ezekből következik.

Kisebb gyereket hordozóban, bicikliülésben vihetünk magunkkal kirándulni – a babakocsis futóversenyekről már nem is beszélve –, de óvodás kortól már tényleg igazi társunk lehet a kalandban. Rövidebb gyalogtúrákat tehetünk, és ha szántunk rá időt, akkor már kerékpározni is tud, amivel jelentősen megnő a hatótáv. Egyre szaporodnak a kalandparkok, ahol minden korosztály megtalálja a neki való kihívást, mint ahogy a különböző sportrendezvényeken is a neki való távot.

Az tehát nem nagyon lehet kifogás, hogy nincs hova menni a gyerekkel.

Desktop2

 

Tippek

A legkézenfekvőbb program természetesen a kirándulás a családdal. Kinézünk valamilyen látnivalót, és igyekszünk az út minél nagyobb részét gyalog vagy bringával megtenni.

A teljesítménytúrákat tényleg jó szívvel ajánlom, természetesen nem minden hétvégére. A kínálaton nem múlik, igazán bőséges – teljesitmenyturazoktarsasaga.hu –, és a kitűző, oklevél, egyáltalán a következő ellenőrzőpont elérése meglepően motiválja a gyerekeket. Ráadásul a szervezők mindig igyekeznek a különböző látnivalókat felfűzni az útvonalra, és sok hasznos (akár kulturális, földrajzi) infóval ellátni a résztvevőket.

Iskolás kortól jó választás lehet a barlangászat. A sétálva bejárható, kiépített barlangokon túl nagyszerű program a kúszós-mászós változat, overallban, sisakkal, fejlámpával. A barlangok mikroklímája igen pozitív hatással van az egészségünkre, különösen ajánlott légúti megbetegedések és allergia esetén. A barlangi sportterápiát hatékonyan alkalmazza az Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápia egyesület – barlangtura.hu –, az alkalmanként közel három órás túra megunhatatlan kaland, és remekül fejleszti az állóképességet. Azaz a család minden tagjának ajánlott, akkor is, ha egyébként makkegészségesek vagyunk.

Már volt szó a családi futóversenyekről, természetesen minden olyan sportrendezvény ajánlott, ahol együtt mozoghat a család. Az utcai futóversenyek – futanet.hu – a szurkolók nagy száma miatt egészen sajátos hangulatúak, míg a terepfutást a természet közelsége miatt érdemes választani. A hangsúly nem a versenyen van – még ha annak kellékei adott esetben remekül motiválják is a gyerekeket –, hanem a részvételen, a mozgáson.

A lehetőségek tárháza kifogyhatatlan, hiszen még nem esett szó a nemzeti parkokról, kilátókról, kisvasutas programokról, kerékpár- és vízitúrákról… a síelésről és más téli sportokról már nem is beszélve.

Kiskamasz kortól pedig egyre inkább tényezővé válik az adrenalin. Könnyen lehet, hogy egy sima kirándulásra már nem – vagy legalábbis nem szívesen – tart velünk kamaszodó gyerekünk, de egy extrém program óriási vonzerővel bír. Ha tehetjük, bátran vállaljunk be a családdal egy vadvizes programot, a raftingot és a canyoningot is imádni fogják. Természetesen a vadvízi evezésnél is van kicsikre és nagyobbakra szabott program. A gyönyörű környezet is adott, azaz hatalmas élményanyaggal térhetnek haza.

Az együtt szerzett élmények, a családdal aktívan töltött hétvégék pedig meghatározók a gyerek fejlődése szempontjából. Ne szalasszuk el az esélyt, hogy ezt megadjuk neki!

 

írta: Czire Attila

Élménybeszámolók, tippek, programok, aktív családok közössége: outdoorkid.hu