Egy nagyon érdekes kísérletbe kezdek.

Meggyőződésem, hogy a megoldás a mai kor egyik nagy problémájára – miszerint nincs elég pénzünk – a mi kezünkben van. Miért érezzük azt, hogy nincs elég pénzünk, mikor elég csak bepillantani a Tesco pénztáránál kígyózó emberek bevásárlókocsijaiba?! Tele vannak pakolva drága, agyoncsomagolt, agyonreklámozott és agyonadalékozott cuccokkal. Valóban szükségünk van ezekre? Valóban erre kell költenünk a pénzünket? Nem lehet, hogy azért érezzük azt, hogy nincs elég pénzünk, mert egészen kicsi korunktól fogva azt sulykolták belénk (meg persze nagyon trükkösen a tudatalattinkba), hogy akkor leszünk teljes jogú tagjai a társadalomnak, ha non-stop ilyen-olyan árukat vásárolunk? Akkor leszünk menők, kiemelkedőek, sikeresek, irigylésre méltóak, ha minél inkább beállunk a fogyasztók sorába? Az ördögi körbe zárt, az eszetlen vásárlást soha abba nem hagyók sorába.

Szerintem létezik gyógyír a problémára: a józan ész, vagy ahogy ma trendibben mondják, a tudatosság. Ha tudatosan figyelek arra, mire van szükségem, és csak azt veszem meg. Ha akkor veszem meg azt a bizonyos zöldséget-gyümölcsöt, amikor annak szezonja van. Ha nem az előre csomagolt, színezékkel és egyéb adalékokkal telenyomott, egyébként Pókemberrel vagy Csipkerózsikával tökéletesen marketingelt, csak-most-csak-itt-csak-nálunk joghurtot veszem meg, hanem a helyi magyar natúr joghurtot és otthon belekanalazom a spejzpolc hátsó sorában árválkodó nagyi lekvárját meg egy kis mézet. (Volt már rá példa, hogy nem mentem boltba egy-egy hosszú hétvége előtt és isteni kajákat készítettem napokig az otthoni elfekvő készletekből…)

Igen, azt hiszem, a tudatosság, hogy kilépjek a fogyasztói társadalom egyen vevői közül szorosan összekapcsolódik azzal, hogy egészségesebben étkezzem (és mossak, és ruházkodjak és közlekedjek, stb.)

Tehát a kísérletem a következő:

Egy hónapig (28 napig) ugyanúgy vásárolom az élelmiszert, mint eddig. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen eszetlenül, de bizony előfordul nálam is, hogy éhesen megyek boltba (amikor persze egy csomó ínycsiklandozó sonkát meg sajtot pakolok be) vagy meglátok valami érdekeset az üzletben, és megveszem anélkül, hogy átgondolnám szükségem van-e rá. Nem tervezem meg előre több napra, mit fogok főzni, majd improvizálok a boltban.

Ha letelik az egy hónap, átváltok tudatos üzemmódra. Valószínűleg kevesebb húst és felvágottat fogok venni (a mértéktelen húsfogyasztás is egy kritikus pont!), átbogarászom a spejz polcait és a fagyasztó mélyét, szezonális recepteket keresek (ez nagy kihívás lesz februárban, tavasszal vagy nyáron valószínűleg könnyebb lenne). A fehér cukrot, rizst és finomlisztet lecserélem az egészségesebb barna változatukra, stb. Még egy csomó ötletem van, ezekről majd később írok még.

Az a célom, hogy a család ne azt vegye észre, hogy “spórolósabban” eszünk, hanem azt, hogy másként, de legalább olyan minőségben, mint azelőtt. 

Beszéltem a tervemről néhány barátommal, akik azt mondták, hogy szerintük egészségesen táplálkozni drága dolog és sokan ezért nem teszik. Szerintem a két havi bevásárlás végösszege nagyságrendileg ugyanaz lesz, mivel a drága húsokat, felvágottakat és nasikat kiiktatom, és ezzel egy csomó pénzt nyerek az egészségesebb hozzávalókhoz.

Szerintetek mi lesz az eredmény? Melyik hónap vásárlása lesz drágább? Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre és persze majd az eredményre is!

Folyt. köv.

—————————————————————————————————————————

És íme a folytatás:

A kétszer egy hónapos számlagyűjtős kísérlet végeredménye az lett, hogy mintegy húszezer forintot tudtam spórolni! Nem mellékesen pedig rengeteg kreatív ötlettel lettem gazdagabb a konyhai, ház körüli bevásárlások, alkotások tekintetében. Ha a konkrét ötletekre is kíváncsi vagy, kövesd az Ésszerű Bevásárlókocsi Projekt további részeit is!

(Az Ésszerű Bevásárlókocsi Projektet egy másik oldalon már megjelentettem, de olyan fontosnak tartom a mondanivalóját, hogy úgy döntöttem, itt is közzéteszem. Mivel a kísérlet már lezajlott nem kell kivárnotok egy-egy hónapot, hogy hozzam az eredményeket, úgyhogy nemsokára jelentkezem a folytatással.)

írta: Hanula Erika