Új rovat indul a Csupa Szív oldalán a “Tanulj meg vágyakozni azután, amid van!” mottó keretén belül.
Néha elfelejtjük vagy egyszerűen csak magától értetődőnek tartunk dolgokat, ami nekünk megadatott- jelen esetben a gyerek nevelés kapcsán – viszont lehet, hogy egyáltalán nem elérhető a világ egy másik pontján. Vagy csak másként működik. Nem feltétlen jobban vagy rosszabbul, csak másként.
Az “Anyukák a világ körül” rovatban külföldön élő magyar családokkal, szülőkkel készítünk interjút, hogy belepillanthassunk, más országban hogyan működik a családi ill. oktatási rendszer, mennyire elfogadott a szoptatás vagy alternatív gyerekgyógyászat, ill. hasonló témákkal foglalkozunk.
Fontos megemlíteni azonban, hogy az interjúalanyok az adott országnak csak egy bizonyos szeletét látják-tapasztalják (nagy a különbség a vidék-város, iskolázott-nem iskolázott közeg, gazdag-szegény környezet tekintetében), ezért a válaszaik nem feltétlen jellemzőek az egész országra. Az viszont elmondható, hogy a tapasztalataik első kézből származnak!
És most lássuk az első interjút!
Az első részben egy olyan magyar anyukával olvashattok interjút, aki egy skót kisvárosban él férjével és hatéves kisfiával.
1. Milyen az átlagos/preferált szülés (kórházban, otthon, természetes módszerekkel, orvosi beavatkozással, stb.)?
Bár egyre inkább terjednek az alternatív szülési módszerek, pl. egyre népszerűbb a vizes/kádas/medencés vagy az otthon szülés, azért a legáltalánosabb még mindig a hagyományos, kórházi szülés, viszont már nem annyira (szó szerint) ágyhoz kötött. Nekem pl. orvos nem is volt bent, csak egy nővér meg egy gyakorlottabb bábaasszony, és guggoltattak, térdeltettek, míg végül kipottyant G. A részleteket már mind hónapokkal előbb letárgyaltuk, aláírtam a papírokat, stb., hogy pl. nem kérek epidurálást, így egy gázpalackot hoztak be, amíg vajúdtam, ős abból magamnak tudtam adagolni a fájdalomcsillapítót.
A szülésért magáért nem kell külön fizetni.
2. Átlagosan mennyit vannak otthon az anyukák a szülés után, munkába állás előtt?
Ez teljesen változó: van, aki már a 6 hetes babáját otthon hagyja apával/nagyival meg lefejt tejes üvegekkel, van, aki kivárja a 6 hónapot (=onnantól van “bölcsi”, ami leginkább egy gyermekmegőrző és fizetős), vagy 2,5 éves kortól van ovi (napi 1 “session” (=2,5 óra) államilag támogatott, ha egész napra ott akarod hagyni a gyereket, a többiért fizetni kell), és persze van, aki egyáltalán nem megy vissza, hanem “home maker” lesz.
3. Meddig és mekkora állami támogatást kapnak?
Amikor egy gyerek megszületik, automatikusan kap egy 250 fontos kezdő alapot, amit aztán 16 vagy 18 éves koráig forgatnak neki a tőzsdén, plusz a szülők is tehetnek hozzá, de csak max. évi 1000 fontot Ameddig teljes nappali tagozatos oktatásban vesz részt, jár neki a “family allowance” (családi pótlék), amit heti 20 font minden gyerek után (így sajnos sok szegény, alulművelt családban ezért a plusz havi 80 fontért vállalnak be egy harmadik-negyedik gyereket).
Az oviban 3 éves kortól fizeti az állam ezt a heti 5 “sessiont”.
Az iskola ingyenes, sőt Skóciában még az egyetem is, amiből van is botrány, mert Angliában meg nagyon felemelték a tandíjat, es az angoloknak külön fáj, hogy aki itt él, annak ingyenes, és ha valaki idejön pl. Lengyelországból tanulni, annak is, nekik meg pár km-rel arrébb 30000 fontokat kell kifizetni…
4. A szoptatás mennyire elfogadott dolog? (tabu, ciki, stb.)
A szoptatást az elmúlt években kezdték nagyon sulykolni. Jelenleg az én véleményem szerint ott tartanak, hogy tudják, hogy az a legjobb a gyereknek, de azt még nem találták ki, hogy ezt hogyan tálalják a kismamáknak. Úgy értem, hogy vannak mindenféle előkészítő “tanfolyamok”, megmutatják műciciken, hogyan kell csinálni, vannak oktatófilmek, ismeretterjesztő irományok, stb., de amikor a kórházban először a kezedbe nyomják a gyerekedet, kvázi otthagynak, hogy na, akkor csináld. Ennek égisze alatt mindenhol erősen propagálják a szoptatást, és próbálják elfogadtatni nyilvános helyeken is, pl. épp a minap láttam a könyvtárunk ajtaján a matricát, hogy ez is olyan hely, ahol nyugodtan lehet szoptatni.
5. A gyerekgyógyászatban mennyire elfogadottak az alternatív gyógymódok? (pl. homeopátia)
Kifejezetten gyerekorvossal én még nem találkoztam, körzeti orvos van (egy rendelőhöz több is tartozik, így a naptól függ, hogy mikor melyik vizsgálja a gyerekedet). Persze itt is vannak orvosok, akiknek a csodagyógyszerük mindenre az antibiotikum, de ez inkább orvosfüggő.
5. Az apukák általában mekkora és milyen szerepet vállalnak a családi életben?
Ez teljesen változó, de nagy általánosságban a szokásos: apa dolgozik, este azért fürdet, esetleg mesél, hétvégén meg cipeli a családot Tescoba meg a gyereket focizni…
6. Mi az óvodában a legpozitívabb és legnegatívabb dolog?
Pozitív élményem az ovival kapcsolatban: nagy súlyt fektettek a kinti játékra, nagy sétákra vitték őket, farmra bárányokat simogatni, aratás-témakör megismertetése, stb.
“Negatívumként” azt tapasztaltam, hogy ha már 5 gyereknél több volt egy csoportban, a szegény óvónéni már megszakadt…Itt kb. minden 4 gyerekre jut egy óvónéni…
Egyszer voltam egy “kiránduláson” (=séta a tengerpartra) kísérő szülőként, mert előírás, hogy ilyen kimenős programokon minden 2 gyerek mellé kell egy felnőtt!
7. Mi a tapasztalat az iskolával kapcsolatban? Hogyan jellemeznéd az ottani oktatási rendszert? Mennyivel jobb ill. rosszabb a hazai iskolarendszer? Mit ültetnél át az ottani rendszerből az itthoniban ill. fordítva?
A kisvárosban, ahol lakunk kicsi a közösség, könnyű barátkozni, egy csomó gyerek a szomszédban lakik, összejárnak suli után is játszani, meg az iskola is igyekszik különböző suli utáni tevékenységeket szervezni: van sport klub, art club, kertészkedő kör, futás, csütörtök esténként filmvetítés, stb. Tetszik, hogy így együtt vannak a gyerekek, viszont maga az oktatás egy érdekes egyveleg: mivel 5 évesen kezdik az első osztályt, meg sok mindenben hasonlít az ovira (többek között a terem is, ovis asztalok vannak, amiket körbe lehet ülni, meg rengeteg játék, mesesarok, stb.), ugyanakkor már kezdik nyüstölni a pici fejeket az olvasással meg a pici ujjakat az írással…
Összességében még mindig tartja magát a nézet, hogy a középiskolai tanár a tanár, az általános iskolai tanító meg csak valaki, aki elszínezget a gyerekekkel…
Az biztos, hogy akadémiailag jobban járnánk a hazai oktatási rendszerrel, azaz G. szerintem több tényanyagot tanulna, ha Magyarországon járna iskolába. Itt úgy tűnik, nagyobb hangsúlyt fektetnek rá, hogy magabiztos, talpraesett felnőtt váljék belőle, aki hasznos tagjává válik majd a társadalomnak – de ahogy elnézem az itteni mai társadalmat, ez nem igazán működik, a magabiztosságból meg talán már egy kicsit túl sok is. A tanárok, meg egyáltalán a felnőttek iránti tiszteletet is hiányolom, bár amikor azt mondom, “én biztos nem mertem volna anno így beszélni a szüleimmel/tanáraimmal”, ez lehet személyfüggő vagy generációs dolog is.
8. És egy extra kérdés: tudnál ajánlani egy-két meseírót, mesét, gyerekkönyvet, ami az országodban ismert ill. közkedvelt ?
Az egyértelműeket, mint Harry Potter leszámitva, meg mindig tartja magát Roald Dahl; a Horrid Henry sorozat is népszerű; egyre többen fedezik fel Michael Morpurgo könyveit; a kisebb korosztály pedig nem nőhet fel 2 alapmű nélkül: az egyik a The Hungry Caterpillar, a másik pedig a Gruffalo – ez utóbbi nekünk is nagy kedvencünk, az összes Charlie and Lola könyv mellett.
Köszönjük a válaszokat!
Ha bármilyen megjegyzésetek, tapasztalatok, kérdésetek van a témával kapcsolatban, szívesen látjuk a kommenteknél!
