a kisgyerekkori nyelvtanulásrólMost egy olyan témához nyúlok, ami igencsak megosztja az embereket. Van, aki azt mondja, hogy minél előbb érdemes elkezdeni a gyerekeknek egy(?) idegen nyelvvel foglalkozni, míg mások azon a véleményen vannak, hogy előbb az anyanyelvét tanulja meg mindenki, és nem érdemes már kicsi korban leterhelni a gyerekeket idegen nyelvi tanulással. Senkit nem akarok meggyőzni, vagy véleményváltoztatásra bírni. Elfogadom, hogy van aki így, van aki úgy gondolja. Egyszerűn csak szeretném leírni, én mit gondolok, nálunk hogy működött/működik a rendszer.

Alapvetően angol nyelvtanár vagyok, így amikor megszülettek a gyerekeim, egyértelmű volt számomra, hogy szeretnék átadni nekik valamit a tudásomból. Az elsődleges célom nem az volt, hogy óvodás korukra folyékonyan, hibátlanul beszéljenek angolul, sokkal inkább az, hogy kinyissam nekik a kaput egy másik világra. Hogy megismerjék, megszeressék az angolt. Hogy megtapasztalják, vannak máshogy beszélő emberek is, akik ugyanolyanok, mint mi, ugyanúgy nevetnek, játszanak és hisznek a tündérmesékben. Azt szerettem volna elérni, hogy mire oda jutnak majd, hogy tudatosan, akár az iskolában, akár maguktól idegen nyelvet tanulnak, az már ismerősként köszönjön vissza rájuk. Hogy sok legyen az olyan élményük, hogy “nem tudom miért van így, de tudom, hogy így mondják”. Hogy merjenek megszólalni, beszélni. Hogy merjenek hibázni, mert az a tanulás természetes velejárója. 

Merthogy nagy a különbség az iskolában nyelvet tanuló diák és az otthon idegen nyelvre “szoktatott” (bocsánat, nem tudom jobban megfogalmazni) gyerek között. A különbség a hozzáállásban van. Az iskolás diák a nyelvet úgy látja, mint egy tantárgy, amiből jó jegyet kell szerezni; tantárgy, amiből dolgozatok vannak, nem szabad hibázni, mert az pontlevonással jár, baromi nehéz a sok osztálytárs és a tanár előtt beszélni, így csak a biztosat mondja (ha elegendő bátorságot gyűjtött hozzá) és a nyelvtanulás arra a 2-3 napra redukálódik, amikor a suliban épp van óra, stb. Az én gyerekeimnek, akiknek pici koruk óta a hétköznapok része az angol, azt jelenti az idegen nyelv, ami valójában is: egy kommunikációs eszköz. Lehet angolul is uzsit kérni, és akkor kap kaját, tele lesz a bendője. Ha külföldi vendégeink jönnek, akkor mindegyik fiam az épp elérhető szókincsével kommunikál velük. Lehet, hogy csak öt szót ismer, de azt az öt szót meri használni! Lehet, hogy tök hibásan beszél, de eléri a célját, és megérti a másik, hogy mit szeretett volna mondani. Hát nem erről szólnak a nyelvek? Egyszer egy francia barátunk volt nálunk, és leült legózni a fiúkkal. A vendég nem tudott magyarul, a fiaim nem tudnak franciául, maradt hát az angol. Gyönyörű vár készült a legóból, az angol pedig (azzal a csekélyke ismerettel is, ami a gyerekeim birtokában volt) segítette őket, hogy megértsék egymást. Ez a nagy különbség: a suliban a nyelvre magára fókuszálnak, míg a való életben -akárhol is használsz egy idegen nyelvet- az csak egy eszköz a céljaid eléréséhez. Azt szerettem volna, hogy ezt az élményt minél korábban megtapasztalják a fiúk.

Szeretném leszögezni, hogy az, hogy én itthon angolozom a fiúkkal korántsem azt jelenti, hogy leterhelem őket, hogy órát tartunk, hogy kikérdezem. Egyetlen dolgot jelent: játszunk. Csak éppen angolul. Ennyire egyszerű. Ha legózunk, építő kockázunk, angolul kommentálom, mit csinálok éppen. Helyhatározókat: alatta, fölötte, mögötte, stb. gyönyörűen meg lehet így tanulni, anélkül, hogy bármiféle nyelvtani szabály elhangozna. Egyszerűen csak olyan sokszor hallják a gyerekek, és élő környezetben látják az értelmét, hogy megragad nekik. Ha főzőcskézünk, angolul mondom, mit csinálok, mi van a kezemben. Így történik meg az, hogy a flour szóhoz nem a liszt szó fog társulni a gyerek fejében, hanem az a puha, fehér, porszerű anyag. Tehát maga a jelentés, nem pedig a magyar szó. Ráadásul vannak olyan angol szavak, amiket elég nehéz lenne a magyarban megmagyarázni (pl. az upstairs, downstairs), így viszont tökéletesen megértik a szövegkörnyezetből.

A szövegkörnyezet, a képek és a hangsúly az, ami az angol mesekönyvek megértésében is segítenek. Elképesztő, mennyire sok mindent megértenek az idegen nyelvű könyvekből! Persze nem tudnák angolul összefoglalni, aktívan elmesélni, miről van szó, de egyrészt olyan széles szókincset sajátítanak így el, amit iskolában csak óriási nagy óraszám és rengeteg tanulás árán, másrészt a mondatszerkezet, a nyelvtani szerkezetek úgy szűrődnek be a kis agyukba, hogy egyetlen szabályt sem kell megtanulniuk. Pontosan ugyanúgy, mint az anyanyelvnél. Soha nem hall a gyerek olyat, befejezett melléknévi igenév, mégis tökéletesen használja azt a kifejezést, hogy felépített torony. Ha elég sokszor hallotta, az agya megalkotja a szabályt, majd használni is tudja. Ugyanígy az idegen nyelvnél. Ha elég input éri, összekombinálja az agyában, majd elkezdi használni. Ez az igazi tudás.

És még egy pár előnye annak, hogy minél korábban érje idegen nyelvi hatás a gyereket: Az iskolákban nem igen tanítanak olyat angol órákon, hogy kiejtés, intonáció, hanglejtés. Jobb esetben a szó kiejtését megtanulják, és ennyi (de sokszor azt sem, vagy nem jól). Aztán csodálkozik a diák, hogy nem érti, ha anyanyelvi angol embert hall beszélni, pedig ha le van írva a szöveg, megérti. Nagyon nagy jelentősége van a hallott szöveg értésénél, hogy az idegen nyelv dallama mennyire van benne a diák fülében. Az én nagy fiam, másfél évesen még nem tudott magyarul sem beszélni, csak sokat hablatyolt. Tudjátok, amikor halandzsa a szöveg egy-egy értelmes szóval. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy olyan furán halandzsázik egy könyvvel a kezében. Megnéztem, hát angol mesekönyvet “olvasott”. Gyönyörűen lehetett érezni, hogy angol hanglejtéssel mondja az érthetetlen szöveget 🙂 Egy másik eset, amikor Bence megtanult már írni, így írta le a tree szót: csrí. Azt hittem megzabálom, hogy nem jó magyarosan, pörgetett r-rel mondja, írja a szót, hanem ahogyan azt hallja. Mert valóban, van egy pici cs hang is a tr-rel kezdődő angol szavaknál.

Szóval én rengeteg előnyét látom annak, hogy pici koruktól kezdve bevittem az angolt a gyerekeim életébe. Hangsúlyozom: játszva, nem tanulva angolozunk. Ha azt érzem, fáradtak, nyűgösek, akkor nem erőltetem. Ha nem akarnak angolul beszélni, akkor nem kell nekik, elég, ha hallják, amit én beszélek angolul. Sokat nevetünk, játszunk, bohóckodunk angolul. Mert így társul jó érzés a nyelvhez. Mert így ébresztem föl bennük a belső késztetést, hogy nyelveket akarjanak tudni.

Ennyi elmélet után pedig jöjjön néhány gyakorlati dolog. Én miket és hogyan angolozom velük:

  • Mesekönyvek minden mennyiségben. Eleinte minél több képpel, de egyre bonyolultabb mesékkel is megbirkóznak az idő előrehaladtával. Nálunk a kedvencek (a teljesség igénye nélkül): Gruffalo, Barefoot Books (gyönyörű illusztrációi vannak), The Smartest Giant, Dr Seuss minden mennyiségben (kicsit olyan, mint nálunk Romhányi József), Hugless Dougles, Caillou, stb.
  • Mesefilmek. Azért is szeretem, mert így biztosan jó kiejtést hallanak. Amit az én fiaim nagyon szerettek: Sesame Street (amit hihetetlen profi szakemberek csinálnak, nagyon látványosan, rengeteg ismétléssel tanítanak. Bence konkrétan innen tanult meg angolul számolni.), Noodlebugs, Gruffalo, Barney, Thomas the Tank Engine, Dora the Explorer, Disney kis és nagy filmek. Igazából ma már szinte minden elérhető a neten angolul, tehát abszolút lehet a gyerekek ízléséhez igazodni.
  • Hétköznapi cselekvések angolul: tehát ha főzünk, terítünk, elpakolunk, ágyazunk, sétálunk, játszóterezünk, fürdünk, stb. akkor angolul “kommentáljuk” mit csinálunk, mi van a kezünkben, stb.
  • Társasjátékok. Nem kell speciális játékokra gondolni. A memória, bingo, dominó, stb. tökéletesen játszható idegen nyelven is, hiszen a képek úgyis magukért beszélnek. Persze vannak kifejezetten nyelvtanulós játékok is, mint a Silly Sentences, Making Words Snap, stb.
  • Szerepjátékok: legyen szó akár bábozásról, akár legófigurákkal való játékról, akár beöltözős “mi most jedik vagyunk” játékról, azt mindig lehet angolul is játszani. Egyszerű mondatokkal, egyszerű nyelvezettel.
  • Rajzolás, gyurmázás: angolul beszéljük meg, milyen alkotások kerülnek ki a kezünk alól. Megint csak az a jó benne, hogy a car szóhoz nem a magyar autó szó társul, hanem a lerajzolt, megformált tárgy. Maga a jelentés.
  • Dalok, mondókák, kiszámolók. A ritmus és a rímek rengeteget segítenek, hogy megragadjon a helyes kiejtés, hangsúly, a szavak jelentése, állandósult szókapcsolatok.
  • Amikor már nagyobbacska a gyerek, lehet sokfajta betűs játékot játszani (ami az angol esetében nagyon is fontos és hosszadalmas folyamat, hiszen mást ír le és mást ejt ki), ilyen az akasztófa, scrabble, vagy bármilyen más betűs játék.
  • Persze a lehetőségek tárháza határtalan. Nekem személy szerint nagyon sokat segített Bán Annamari weboldala, a kétnyelvűgyerek.hu, de ha böngésztek a neten millió egyéb ötletet, javaslatot találhattok.

Én azt vallom, hogy a magyar nyelv gyönyörű, hihetetlen pontosan ír le sok mindent, egyedi és különleges. De icike picike nyelv a világ nyelveihez képest. Ha azt szeretném, hogy a gyerekeimet a világ nyitott kapukkal várja, ahhoz az kell, hogy ha belépnek ezen a kapun meglegyen az eszközük hogy megértessék magukat és megértsenek másokat.

Szeretném, hogyha tudnád, hogy ha nem foglalkozol otthon a gyerekeddel idegen nyelven, attól még nem marad le semmiről. Nem lesz kevesebb, mint bárki más. Ne érezd kényszernek, hogy ezt is beiktasd az életébe, ha nem belső késztetésként érzed, hogy szívesen foglalkoznál vele. 

De ha mégis kedvet kapsz ahhoz, hogy valamilyen idegen nyelven játssz otthon a gyerekeddel, de azt mondod, persze nekem könnyű, mert nyelvtanár vagyok, hadd nyugtassalak meg: rengeteg olyan ismerősöm van, akik nem nyelvtanárok, angolul ilyen-olyan szinten vannak, mégis tudnak otthon angolozni a gyerekeikkel. Végül is a nyelv szeretetének átadásra a képességet senki nem a diplomával kapja.

Ha van bármi kérdésed, szívesen válaszolok!

írta: Hanula Erika