elektromos kütyük és a gyerekekAz a helyzet, hogy a most kisgyerekes szülők egy sor olyan problémával találják szembe magukat, amelyekre nincsenek bevett módszerek, kitapasztalt utak, merthogy ez az első eset, hogy a probléma felbukkant. Ilyen a gyerekek és az elektromos kütyük kapcsolata. Merthogy tévé, az már a mi gyerekkorunkban is létezett, de egyrészt nem ekkora kínálattal és csatornaválasztékkal, másrészt maga a tartalom is teljesen más típusú volt. Ráadásul a tévé mellett ott a cyber világ többi vívmánya is: az okostelefonok, tabletek, applikációk, játékok és maga az internet.

Én azt gondolom, az itt felsorolt dolgok egyike sem rossz. Tényleg. Attól válik jóvá vagy rosszá, építővé vagy rombolóvá, hogy hogyan használjuk őket, milyen szerepet foglalnak el a mi és a gyerekeink életében. Ugyanúgy, mint az atomenergia: lehet a jövő fenntartható energiaforrása de teljes városokat is ki lehet vele pusztítani – attól függ, hogyan és miként használjuk.

Mi a férjemmel azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekeink ismerjék meg ezeket a kütyüket, ne legyen tiltott gyümölcs a számukra, de tanulják meg tudatosan használni őket. Szeretnénk, ha nem csak passzív befogadói lennének a kínálatnak, hanem a saját fejlődésükhöz, vagy urambocsá’ szórakozásukhoz okosan és hasznosan tudnák felhasználni őket.

Ami nem könnyű feladat, mert csak a józan belátásunkra tudunk hagyatkozni, és megpróbálunk az elveink mellett kitartani, ami persze nem mindig jön össze a hétköznapi élethelyzetekben. Nem is jó tanácsokat szeretnék osztogatni, csak leírom, nálunk mi vált be és mi az, amin még dolgoznunk kell.

1.Az internet határtalan lehetőségeket rejt magában

Igen, az internet nem csak a Facebook és a vicces videók otthona, hanem rengeteg hasznos és érdekes dolgot lehet itt találni. Olyanokat, ami megkönnyíti az ember életét. Olyanokat, amelyek segítségével kinyílik a világ és szinte bármit meg lehet tanulni. Most már nem a forráshiány a probléma, hanem az, hogy az ember okosan és kritikus szemmel tudjon válogatni a rengeteg információ közül. Mondok egy példát. ha valamelyik fiam azzal jön haza a suliból, hogy valamilyen madárról/híres emberről/fogalomról, stb tanultak, ami nem teljesen világos neki és kapásból én sem tudok segíteni neki, akkor együtt (!) leülünk a gép elé és beütjük a Google-be vagy megnézzük a Wikipédián. Azért fontos, hogy ezt együtt tegyük meg, mert egy gyerek még hajlamos mindent elhinni (hisz a szüleink, a tanárainak is hisz), pedig nem biztos, hogy releváns információt dob föl az internet. Ilyenkor meg lehet neki mutatni, hogy lehet kételkedni, lehet tovább böngészni, más információkat megnézni. Lehet arról beszélgetni, hogy a megjelent írás forrása miért fontos, hogyan lehet megítélni, hogy mi hiteles és mi nem. Azt gondolom a biztonságos internethasználat első és egyik legfontosabb lépése ez kellene, hogy legyen.

2. Vannak kifejezetten a tanulást elősegítő oldalak és applikációk

Ha akarjuk ha nem, az életünk abba az irányba tart, hogy az internet és a kütyük egyre inkább az életünk részei. Akkor már érdemes a tanulásba is bevonni ezeket. Csak azért, mert útjába állunk a fejlődésnek mondván, hogy rosszat tesz a gyerekünknek ha hagyjuk gépezni őket nem állítjuk meg a folyamatot. (Eszembe jut, vajon mit mondhattak a szülők a gyerekeiknek, amikor a XVI. században a könyvnyomtatással elérhetővé vált a köznép számára is az olvasás: “Fiam minek görnyedsz a könyvek fölött, csak elrontod a szemed, menj inkább a földre dolgozni, úgy hasznodat is vesszük!”) Szóval én hiszek abban, hogy a kütyüket fel lehet használni a tanulás folyamatában is. Igen, már nagyon kicsi kortól kezdve, akár óvodásként is. Lehet, hogy nem leszek népszerű azzal, hogy az ötéves gyerekem kezébe tabletet meg okostelefont adok, de én egyszerűen életszerűtlennek tartom azt, hogy csak fakockákkal meg kisautókkal lekössem a figyelmét, miközben a nagytesók és mi, szülők is használjuk ezeket a kütyüket. Ami csillog, villog, inetraktív, szórakoztató – naná, hogy a kicsi gyerek is kíváncsi rá. Ami nem jelenti azt, hogy a fakockát, meg a kisautókat kidobnánk, igen, játszunk azokkal is.

Mivel olyan sok igazán jó applikáció és weboldal létezik direkt a gyerekek számára kifejlesztve, erről egy külön cikket fogok írni, ahol felsorolom, mi melyikeket használjuk, szeretjük. De a Minden Megtanulható oldalán sokat írok tanulást segítő app-okról, oldalakról, itt tudtok böngészni.

3. A kütyükkel szórakozni is lehet

Álszent dolog lenne részemről, ha azt mondanám, csak célirányosan, tanulásra használjuk a kütyüket. Igen, szórakozni is lehet velük – de még hogy! Manapság már a nagymamák korosztálya is előszeretettel passziánszozik a számítógépen, mi ebben a rossz, ha mindezt okosan és nem mértéktelenül csinálják? Azt hiszem a kulcsszó pont ez: a mértéktartás. Ha valaki próbált már X-box Kinect-tel játszani, az tudja, mennyire szórakoztató tud lenni. Tudjátok, ez az, amikor az ember a tévé előtt áll, az X-box szenzor érzékeli a mozgását, az embernek pedig a tévén bemutatott mozgást kell utánozni. Ilyenkor például egy virtuális vadvízi evezés részesei vagyunk és az akadályokon nekünk kell átugrálni, guggolni, irányítani a csónakot. Vagy épp virtuálisan bowlingozunk, pingpongozunk, teniszezünk, táncolunk, jógázunk – valós mozdulatokkal. Az én fiaim csatakosra tudják izzadni és fájó hasúra tudják nevetni magukat közben. És miután lekapcsoljuk jöhet a legózás, a klasszikus meseolvasás, a gyurmázás, a kisautózáz, stb. A kettő nem zárja ki egymást, csak az egészséges egyensúlyt kell megtalálni.

4. YouTube

Sok szülőtől hallom, hogy nincsen már tévéjük, de ott a számítógép, amiről meséket tudnak nézni. (Mondjuk a legtöbb okostévén már a YouTube is rajta van, így a tévé képernyőjén nézhető minden.) Szerintem ez egy tök jó megoldás. Egyrészt így a sokperces, állandóan a néző agyát mosó reklámblokkokat ki lehet küszöbölni (igen, tudom, a YouTube-on is van reklám, de az pár másodperc után átugorható), másrészt tényleg mi, szülők tudjuk megválogatni, mit nézzen a gyerek. Így tudjuk neki megmutatni a mi gyerekkorunk nagy kedvenceit (az én fiaim imádják Pampalinit és Vitéz Lászlót) illetve tudunk igazodni az ő ízlésükhöz is. Most már nem kifogás az, hogy a gyerek minden sz**t megnéz a tévében, hanem igenis kritikusan gondolkodva, felelősségteljesen átgondolva lehet megválogatni, mit nézzen, ha már képernyő előtt van. Persze a kulcsszó itt is a mértéktartás, azaz ne nézzen két órán át nonstop videókat a gyerek, de ha este megnéz egy Sam, a tűzoltó epizódot és utána megkapja(!) a rendes könyvből mondott, összebújós esti mesét a gyerek, nem hiszem, hogy maradandó károsodást szenvedne. Ami epizód alatt én meg gyorsan össze tudom készíteni a másnapi ruhákat, tornazsákot, cuccokat, stb, hogy a fektetés után már magammal tudjak foglalkozni, hiszen közben meg mindig azt kapjuk, milyen fontos az én-idő, hogy az anyuka is amennyire csak lehet feltöltődött legyen. Egyszerűen én életszerűtlennek tartom, hogy napi 20 percet úgy nézzen a gyerek mesét, hogy még én is ott ülök mellette, mert annyi helyen kell helyt állnom egyszerre, hogy nem tudok nonstop ott lenni vele. De ha tudom, hogy mit néz, utána beszélgetünk róla, elszerepjátszunk, stb, akkor én ezt megengedhetőnek tartom.

Másrészt a nagyobb, kisiskolás fiaminak soha nem engedem, hogy csak úgy szörfözzenek a YouTube-on. Szerencsére még nem is igénylik, de ha eljön ez az idő, biztosan ott fogok ülni az elején velük, hogy megbeszéljük mit szabad/érdemes/jó, stb. megnézni. Addig szeretném fogni a kezüket, még azt nem érzem, hogy maguktól is képesek eldönteni, valóban akarják-e látni érdemes.e megnézni, ami a videóban van.

5. Tabletek, Ipad-ek

Pár éve volt egy karácsony, amikor a tablet nagyon divatos ajándék volt még óvodás korú gyerekeknek is. A mi családunkban is van tablet, de azt nem a gyerekek kapták. Anyáé és apáé de ha a fiúk elkérik játszhatnak rajta. Mert igenis rengeteg tök jó applikáció létezik. Van amelyik fejleszt, van, amelyik érdekes és van, amelyik csak szórakoztat. De a legtöbbje mind a három egybevéve. Nyilván az applikáció fejlesztői úgy próbálják meg elkészíteni a termékeket, hogy az elég érdekes legyen a felhasználónak ahhoz, hogy ne tegye le. Hoppá – ezt a tanulásban milyen jó lenne elérni a gyerekeknél! És igen, itt jön be az, hogy a tableteket tanulásra is lehet, érdemes használni. Nem csak az Angry Birds lehet egy tableten, hanem szókeresők, keresztrejtvények, nyelvi applikációk (pl. a Duolingo), hangoskönyvek, matematikai, logikai játékok, sakk, stb. Itt is a szülő feleőssége az, hogy mit tölt le a tabletre, mit mutat a gyereknek, mire lehet hasznáni az eszközt.

Amit én nem engedek: hogy este, az ágyban lefekvés előtt tabletezzenk. Ebből a szempontból nagyon konzervatív vagyok: az este úgy kell hogy befejeződjön, hogy könyvből vagy fejből esti mese, odabújás, jó éjtpuszi, odabújás, szeretlek.

6. Az okostelefonok

A telefonokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb kérdés: mikor kapjon a gyerek saját telefont? Szerintem erre nincs (erre sincs) univerzális válasz. Mindenki ismerje meg a saját gyerekét, a helyzetet, a környeztet annyira, hogy felelősen tudjon dönteni. Mi nem akartuk elkapkodni a dolgot, mert nem éreztük szükségét eddig annak, hogy saját telefonja legyen a legnagyobb fiunknak. Hiszen vagy a suliban van vagy itthon vagy leinformálható helyen. Most viszont közeleg a tizedik szülinapja, és valószínűleg telefont fog kapni ajándékként. Mert 1. már van, hogy egyedül megy suliba, zenesuliba, stb 2. most már elég érettnek tartom rá, hogy ne hagyja el a telefonját. Tavaly még túl sok mindent elhagyott: ceruzát, sálat, sapkát, tornacipőt, stb, aminek jó része aztán hetekkel később meglett ugyan, de a telefonnál kétlem, hogy így lenne. (Egyébkét szerintem az teljesen normális gyerekkori viselkedés, hogy a játék hevében leteszi a suli udvarán a sapkáját, aztán fogalma sincs hova tette, hiszen sokkal fontosabb volt arra figyelni, hogy ki a hunyó vagy merről támadnak a jedik)

Az első telefonja biztosan használt lesz, mert nem hiszem, hogy egy negyed havi fizetést megér az, hogy saját gépet kapjon. A funkcióját betölti, plusz ő is “körön belülre” kerül, azaz már nem csak az osztálytársai és barátai nagy részének lesz saját telefonja, hanem neki is. Igen, szerintem az is fontos, hogy ne lógjon ki nagyon a barátai közül, mert azt -főleg egy érzékeny gyerek- nagyon a szívére veszi.

Sajnos a tanítványaim körében sokszor láttam, hogy a gyereknek a legújabb típusú Iphone-ja van, de egy fikarcnyi küzdés nincs benne azért, hogy jobban tanuljon, elérje a céljait. Nyilván -akár tudattalanul is- úgy okoskodik, hogy minek törje magát, apa úgyis megveszi neki a drága cuccokat. Azt hiszem, szülőként nagyon résen kell lennünk, hogy értsék a gyerekek a tárgyak és az értük fizetett pénz értékét, hogy mennyit kell azért dolgozni, hogy azt a bizonyos kütyüt meg lehessen venni.

7. A Facebook

A másik nagy kérdés: mikor legyen saját FB profilja a gyereknek. Itt is ugyanazt érzem “szabálynak”, amit a telefonnal kapcsolatban. Minden gyerek más, másként érik, mások az értékeik. Ezért fontos, hogy a szülő ismerje a gyerekét és annak fényében beszéljék meg és hozzák létre a profilt. Nálunk még nem aktuális a dolog, de biztos, hogy ha oda jutunk sokat fogunk arról beszélgetni, miket szabad/érdemes/illik kiposztolni magunkról, mik a kommentelés íratlan szabályai, mi az a trollkodás, hogyan lehet biztonságosan beállítani a profilt, stb.

Azt hiszem, az a fontos, hogy egészen addig az életkorig, amíg el nem készül a FB profil olyan stabil érzelmi alapokat kapjon a gyerek, hogy ne kelljen a szülőnek aggódnia, mit csinál a közösségi oldalon. Ha valakivel otthon tisztelettel bánnak, meghallgatják, adnak a véleményére, soha nem gúnyolják vagy nézik le, akkor nem lesz benne olyan felgyülemlett feszültség, amit valahol -az interneten, online játékokban, a facebookon, bárhol a virtuális térben -ki kellene eresztenie. Akinek volt gyerekszobája, az sokkal jobban védett a cyber hatások ellen (is). 

Persze mindig minden változik, érhetik később is a gyereket nagyon erős érzelmi hatások (egy válás, haláleset, csalódások, stb) de a stabil alap azért megvédi a gyereket a túlzott kilengésektől.

8. A jó példa

Azt hiszem minden, MINDEN a helyes önismerettel kezdődik. Ha a szülő percenként ellenőrzi a FB profilját, ne várja a gyerekétől, hogy ő majd ne legyen függő. Érdemes feltenni néhány kérdést és azokra nagyon őszintén válaszolni: Én mennyit vagyok képernyő előtt? Este, lefekvés előtt mi van a kezemben távirányító vagy könyv? Szoktam negatívan kommentelni a neten? Mennyire bírom ki telefon nélkül? Azt, ahogyan én most viszonyulok az elektromos kütyükhöz vajon elfogadnám-e a kamasz gyerekemtől? Azeket a kérdéseket nem azért kell feltenni, hogy lelkiismeretfurdalást ébresszünk magunkban, hanem azért, hogy minél tudatosabbak legyünk. Én például jól tudom magamról, hogy nagyon kíváncsi vagyok és kismillió dolog érdekel. Így aztán simán ott tudok ragadni a gép előtt, ha lehetőségem adódik rá, de a fiamnál kérdőre vonom, ha úgy belemerül a gépezésbe, hogy se hall se lát. És az nem kifogás, hogy én fotós oldalakat, vagy vegetáriánus gasztro blogokat nézek, ő meg játék oldalakat, mert az érdeklődési kör mindenki magán ügye.

De a példa mutatása pozitív is lehet. Például, ha nincs időm elmenni tornázni, bekapcsolok egy ingyenes jóga videót a netről és otthon tornázom. Így egyrészt azt mutatom meg, milyen sokoldalúan lehet használni az internetet és a képernyőt, másrészt csatlakozhatnak is a gyerekek (amire volt is már példa).

9. A megfelelő egyensúly

Talán ezzel kellett volna kezdenem a felsorolást, mert ez a legfontosabb irányelv. Nincs azzal semmi gond, ha a gyerekek használják a netet, az okostelefonokat, az app-okat, stb. ha nem esnek túlzásba és emellett megkapják a napi mozgás adagot és az érzelmi töltést is. Ha van lehetőségük szaladgálni, kiabálni, biciklizni, fára mászni, focizni, ugrálni, szerepjátszani, alkotni, mesélni, kártyázni, olvasni, stb. akkor a cyber tevékenységek nyugodtan kiegészíthetik a gyerekek életét.

Azt szeretném, ha a gyerekeim megértenék, hogy a világ hihetetlenül színes és izgalmas, tele felfedezésre váró dolgokkal és ne hagyják, hogy az idejük elfolyjon a virtuális világban. 

Azt szeretném, ha bár használnák az elektromos kütyüket, ne az legyen a nap fénypontja. Találják meg az egészséges egyensúlyt, amihez eleinte egy érzelmileg stabil felnőtt irányítására van szükség. Nem egy tiltó és fenyegetőző, hanem egy nyitott, szerető de határozott felnőttére.

10. Egy személyes példa

Szeretném egy személyes példán bemutatni, mit értek a megfelelő egyensúly kialakításán és az okos irányító felnőtt szerepén. A nagy fiaim aktuális mániája a Minecraft. Ha tehetnék egész nap ezzel a játékkal játszanának, ebben a világban léteznének. Persze nem tehetik ezt egész nap, de nem is tiltom nekik a Minecraft játékot. Mivel ez most erősen érdekli őket, szeretném meglovagolni ezt a hullámot, azért ha lekapcsolják az X-boxot, hagyom hogy tovább éljenek benne: Minecraft-es könyvet vettem, hogy gyakorolják az olvasást, Minecraft-es színezőket nyomtatok ki, mert rájuk fér a finommotoros mozgás gyakorlása. Legóból Minecraft házat építünk. Mivel angolul megy a játék, megbeszéljük, hogy van angolul a macskakő, fejsze, fűrész, stb. És ha már macskakő, beszélgetünk arról is, mi hol láttunk már macskakövet, az miért jó, régen miért azt használtak, és hopp, máris egy röpke kis középkori történelemórát lehet nekik tartani – játékosan és mindenféle elvárás nélkül. Amikor Star Wars őrület volt, ugyanezt a módszert alkalmaztam, akkor a játszótéren jedi fogót játszottunk; otthon a fotelekből és párnákból űrhajókat építettünk és azon lehetett ugrálni, harcolni, menekülni; papírhengerből lézerkardot gyártottunk és lehetett szerep játszani; Star Wars Crafts könyvet vettem, amiből aztán kinéztük, hogy lehet papírtányérból Halálcsillagot, hungarocel golyóból, hurkapálcából meg némi festékből pedig Tie vadászt készíteni.

Amint látjátok nem megtiltani akarom nekik a játékot, hanem az érdeklődésüket kihasználva sok-sok egyéb dolgot csinálunk, együtt vagyok velük, élvezzük egymás társaságát, használjuk a képzelőerőnket és alkotunk.

 

Nem mondom, hogy mindig sikerül mindent tökéletesen betartanom. Néha vannak összezördülések (négy különböző korú fiúnál ez nem is csoda), de megpróbálok határozottan kitartani az elveim mellett, közben pedig rugalmasnak lenni, hiszen a fiúk is nőnek, változnak, meg a minket körülvevő világ is. De az biztos, hogy résen kell lennem.

Olyan ez, mint a szexuális felvilágosítás: előbb utóbb minden gyerek találkozni fog a cyber világ eszközeivel (hiszen az csábító, érdekes és mindenkinek van), de akkor már inkább tőlem tanulja el a használatát, mint a kortársaktól. Mert ha velem tanulja, akkor következmények nélkül hibázhat, nincs ciki vagy buta kérdés, nem kell felvágnia előttem. Foghatom addig a kezét, míg úgy nem érzem, hogy most már megbízhatok benne, tudja felelősségteljesen használni az eszközöket, érti a helyét a cyber világban. 

 

A fejlődés pedig megállíthatatlan: jön a mindent magában foglaló okosóra, a VR szemüveg (VR=Virtual Reality, azaz virtuális valóság, ami olyan, mint egy személyre szabott 3D moziélmény, baromi látványos) és egy sor olyan újítás is, amiről ma még azt sem tudjuk, hogy létezik, de lehet, hogy pár év múlva alapvetően befolyásolja majd az életünket (ahogyan az a Facebook-kal is történtpár év leforgása alatt). Szülőként nem az a dolgunk, hogy kerítést húzzunk a gyerekeink és a technológia közé, hanem az, hogy szerető gondoskodással megtanítsuk őket okosan és felelősségteljesen használni a cyber világ eszközeit.

írta: Hanula Erika

 

Comments

comments