Arról, hogy a szavaknak, sőt a gondolatnak milyen teremtő ereje van, már sokszor írtam. Ha elhiszed, hogy a gyereked különleges és egyedi, azzá is fog válni. Persze az ellenkezője is igaz, ezért (is) kell nagyon figyelnünk arra, milyen gondolatokkal van tele a fejünk.

A minap viszont egy nagyon gyakorlatias, a gyereknevelésben használható módszerről olvastam, ami a pozitív gondolkodást használja fel. Erről szeretnék most nektek írni.

Gondolj a gyerekedre, majd válaszd ki az egyik pozitív tulajdonságát, ami mindig mosolyra késztet vagy ami miatt kifejezetten büszke vagy rá.

Ezt a szót,vagy bármi más hívószót, amiről ez a tulajdonsága jut eszedbe egyik reggel írd föl a kézfejedre. (Ha tud olvasni a gyereked, akkor “titkos írással” írd föl, hogy ne tudja elolvasni.) Azt is megteheted, hogy post-it-ekre írod fel, és a lakás több pontjára kiragasztod.

Nap közben tekints erre a szóra minél gyakrabban, és próbáld felidézni az érzést, amit ez a tulajdonság kelt benned. Az a lényeg, hogy minél többször rápillants és emlékeztesd magad rá. Arra viszont figyelj, hogy ne mondd ki hangosan, csak gondolj rá!

Este aztán gondold át, mennyire befolyásolta a gyerekedhez való hozzáállásodat ez a kísérlet.

Nos, nekem annyira megtetszett ez az egyszerű módszer, hogy én elvégeztem otthon a legnagyobb fiamon. Természetesen 🙂 rengeteg jó tulajdonsága van, én most azt választottam ki, hogy milyen kreatív és jó a képzelőereje.

És hogy mi lett este a konklúzió?

Rájöttem, hogy sokszor, amikor én sürgetném (indulj már fogat mosni!) vagy azon mérgelődöm, miért kell százszor megkérni valamire, akkor nem lustaságból vagy rosszalkodásból nem teszi azt, amire kérem, hanem egyszerűen csak azt teszi, ami tulajdonságát szeretem: valamilyen mesébe, játékba nagyon beleéli magát és egyszerűen nem hallja meg, amit mondok neki. Bár én azt látom, hogy ül a szoba közepén a földön, ő valószínűleg egy vár tornyába vagy egy különleges űrhajóba képzeli magát éppen. Éli a képzelővilága adta határtalanságot…

Azt hiszem, ezzel a kísérlettel jobban megértettem a fiamat. 

Közelebb kerültem hozzá. 

Türelmesebb lettem vele.

És őszintén? Azt hiszem, egy kicsit irigylem is, mert én már nem tudok ennyire “átkapcsolni” egy másik világba.

Csináljátok meg ti is ezt a kísérletet! Nem kerül semmibe, viszont érdekes dolgokra derülhet fény 🙂

Megosztanátok velünk az eredményeket? Hadd okuljunk mi is belőle!

írta: Hanula Erika