Melyik anyuka ne érezte volna már úgy, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok, mert hiába dolgozik egész nap a ház körül, a házimunka sosem fogy el, egyre csak tornyosul előtte? Ugye ismerős? Te is érezted már így? Akkor olvass tovább!
Szóval mi a megoldás? Egyszerű (?): munkamegosztás. Azaz, a család apraja-nagyját be lehet vonni a ház körüli teendőkbe! Ennek a hogyanjához nyújtunk most egy kis segítséget egy nagyszerű vendégposzt keretében, amit Ági, a Srácnevelde bloggere írt nekünk:
1. Közösen
Menj játszani, most nem érek rá! – ez a legrosszabb, amit egy szülő mondhat a gyermekének, amikor épp valamilyen otthoni dolgába vág bele. Végezzétek közösen a házimunkát! Engedd magad mellé őt is a konyhába! Hadd aprítsa a zöldségeket, hadd keverje a galuskát, letörölheti az asztalt, megteríthet – adj neki életkorának megfelelő feladatot. Bármilyen hihetetlen, még a fiúk is folyton a sarkadban lesznek, amíg kicsik. Ők is állandóan azt akarják majd csinálni, amit Te! Ha Te épp a konyhában tevékenykedsz, akkor ők is ezt akarják majd utánozni! Ha Te vasalsz, tedd a felnőtt vasalódeszka mellé a gyerekét is! Ha nincs ilyenetek, akkor jó lesz egy szék is. Vagy kezdheted úgy a vasalást, hogy a még hideg vasalót közösen fogjátok meg és együtt “kivasaltok” pl egy pólót. Amíg együtt dolgoztok, sokat tudtok beszélgetni. A lurkó sokat kérdezhet, Te pedig rengeteg fontos dolgot megtaníthatsz így neki észrevétlenül. Akár mesélhettek is menet közben: milyen volt a Te gyerekkorod, Te mit segítettél otthon, stb.
2. Dicsérd meg!
Bármilyen apró sikert is látsz a munkájában, azt dicsérd meg! Mondd el, hogy milyen ügyes volt az adott feladatban. Idővel kialakul, hogy mi az, ami a legjobban megy a kisfiadnak, ez lehet majd az ő feladata. Mindig, amikor ő elvégzi ezt a munkát, kapjon érte néhány jó szót, köszönetet! A legkisebbeknek is hangsúlyozzuk, hogyha sikerült pl letörölniük a port, hogy “Már Te is meg tudod csinálni! Nagyon jó!”
3. Miben ügyes?
Vedd figyelembe a feladatok kiosztásánál, hogy mi az, amit jól csinált. Elsősorban azokat a dolgokat bízd rá, amiben sikeres volt, de mindig hívd segíteni a többi tennivalóhoz is. Lássa, hogy Te hogyan csinálod, mutogathatsz is apró trükköket. Eleinte tehát elég, ha azokat a dolgokat osztjuk rá, amit már ügyesen elvégez, de idővel tanítsuk meg neki a “nemszeretem” feladatokat is úgy, hogy már azokban se legyen hiba. Mire kamasz lesz, az ő birodalmában mindent tudjon ő maga megcsinálni. Persze a konyhában is jó, ha tud ügyködni. (A fiúk között is akad, aki még szeret is főzni.)
4. Játsszatok!
Az unalmas hétköznapi tevékenységet dobjátok fel! A takarítást játékká is szervezhetitek. Játsszátok azt pl, hogy valamelyik sarokban lennie kell egy manónak, ami most nem látszik a portól. Mire csillogni fog a lakás, előkerül majd (akár rajzolhatsz is egy manót, amit tényleg megtalál majd a kicsi egy sarokban). Vásárlás után mit tud elővarázsolni anya a szatyrokból, és az hova szeretne elbújni (gyermeked a helyére rakhatja a vásárolt holmit). Pakoláskor versenyezhettek: ki végez hamarabb, vagy ki tud több kisautót feltenni a polcra…
5. Valós feladat
Ne adj a gyerkőcnek olyan feladatot, amit csak azért bízol rá, hogy Téged ne zavarjon. Engedd, hogy tényleg próbálkozzon ő is! Ha van játékeszközötök, akkor egymás mellett is csinálhatjátok ugyanazt (kiskonyhában főzhet a kicsi is, még igazi hozzávalókat is kaphat, majd megeszitek azokat is, vagy a játékvasalóval vasalhat ő is), de akár az igazi eszközöket is a kisfiad kezébe adhatod egy kicsit.
6. Nem tökéletes
Ne számíts arra, hogy a gyerek tökéletes munkát fog végezni, pláne az elején. Ne szidd le, ha valami nem úgy sikerült, ahogy Te szeretted volna, inkább keresd meg, mi az, amit jól csinált és azért dicsérd meg. Aztán megmutathatod, hogy Te hogyan csinálod (mondjuk a Ti szobátokba hívd magad mellé a lurkót is), mutasd meg, mire kell figyelni, mit szeretnél másképp látni majd legközelebb az ő szobájában is. Eleinte lehet, hogy annyira nem vagy elégedett az eredménnyel, hogy inkább még egyszer megcsinálod. Nehéz ügy! Ha ezt látja a kisfiad, akkor úgy gondolja, hogy az ő munkájának nem is volt értelme. (Ha mégsem bírod ki, akkor próbáld úgy intézni, hogy ne lássa a gyermek, amikor Te újratakarítasz!) Ha folyton csak kritikát kap, biztos, hogy nem lesz kedve legközelebb nekiállni bármilyen feladatnak, ráadásul a kudarcélmény fog rögződni benne és megállapítja, hogy ő úgysem tud ezt vagy azt jól csinálni. Szóval: bírd ki! Ha biztatást, esetleg néhány új tanácsot kap, akkor legközelebb már jobb lesz, majd még jobb és még jobb. Egyszer eljut odáig, hogy már Te is tökéletesnek fogod találni!
7. Önállóság
Engedd, hogy önállóan is próbálkozzon, ha ahhoz van kedve! Ne sürgesd, ne szólj bele folyton, légy türelmes!
8. Meglepetés
A gyerekek szeretik időnként meglepni a szüleiket. Készítenek egy finom reggelit, vagy elpakolnak mindent, csak hogy örömet okozzanak anyukájuknak, apukájuknak. Ilyen esetekben adj hangot mindig a meglepetésednek, örömödnek! Ne fukarkodj a dicséretekkel sem! A siker hatására, máskor is igyekezni fognak hasonló meglepetést kitalálni!
9. Nem büntetés
A házimunka nem büntetés. Ne azért kelljen elpakolnia a játékait, mert rendetlenkedett, nem fogadott szót.
10. Ne oszd le nemenként!
Ne mondd, hogy ez férfi, vagy női munka! Ki kell próbálni mindent! A fiúk is megtanulhatják felvarrni a gombot, elmosni a piszkos edényt, kimosni egy zoknit… (És a lányoknak is lehet kalapácsot adni a kezükbe!)
írta: Frank Ágnes, srácnevelő
